Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)
II. KÖZÉPKORI MEZŐVÁROSOK ÉS VÁROSLAKÓK AZ ALFÖLDÖN
bizánci Kinnamos és a török Idriszi feljegyzéseinek, amelyekre alapozta Györffy az állítását, értelmezését kell közmegegyezéssel elvégezni. A püspökségek főesperességekre tagozódtak. Jellemző, de nem általános vonása az állam- és egyházszervezésnek, hogy egy-egy főesperesség és vármegye területe egybeesett.12 A kalocsai érsekség főesperességei, amelyek két káptalanhoz tartoztak (a kalocsaihoz a székesegyházi vagy kalocsai és a bodrogi, a bácsihoz a bácsi, a szegedi és a szerémi) ugyancsak több esetben megyék területével estek egybe. A szerémi főesperes- ségnek a kalocsai érsekséghez tartozása mutatja, hogy Szerém megye területe egy ideig szintén hozzá tartozott. Bács megye és a minket közelebbről érintő Bodrog megye területén két-két főesperességet szerveztek. Az előbbin a bácsit és a szegedit, míg Bodrogban a kalocsait és a bodrogit. Kristó Gyula a két főesperesség létét azzal magyarázza, hogy Kalocsán mint érseki székhelyen — bár nem lett egyúttal megyeközpont — főesperességet szerveztek, Bodrogvárban pedig feltehetően keresztelőegyházi előzmények után alakult ki a főesperesség. A kalocsai vagy székesegyházi főesperesség, amelyet a későbbiek során sárközinek neveztek, területe: Kalocsa és a körülötte lévő falvak vidéke, a korai időben a Duna-Tisza közére átterjedő Fejér megye része lett. 1234-ben szegénysége miatt a bodrogi főesperességet az ugyancsak Bodrog megyében fekvő haj- szentlőrinci társkáptalannal egyesítették. A Szent István-i alapítású Bodrog vármegye, amelynek közterülete a Tolna mezővárostól a Bodrog vár (ma: Monostorszeg) alatti Duna-szakasz mentén a folyó bal oldalán a Duna völgyében feküdt, a túloldalról csak Bodrog várral szemközt a baranyai részen fekvő két falu, Csatár és Csura tartozott hozzá, északon — Györffy György szerint — a löszvidék pereméig terjedt, délen pedig Bács megye határolta. Keleti irányú kiterjedése az idők folyamán változott. A korai időkben (11-12. század) nem érte el a Tiszát. Erre abból következtetett Kristó Gyula, hogy a szegedi főesperesség a bácsi káptalanhoz, és így a Tisza mentén Szegedig kiterjedő Bács megyéhez tartozott. A 13. században fokozatosan előre tört a Tisza felé, és egy ideig, a 15. századig a Martonos és Mohol közötti Tisza-szakaszon elért a folyóig. Ezen időtől a feltehetően Szolnok közelsége miatt dél felé terjeszkedő Csongrád megye fokozatosan kiszorította a Tisza völgyéből, sőt a korszak vége felé még városunkat is, amely Bodrog megyéhez tartozott annakelőtte mindvégig, bekebelezte Csongrád megye, amint erről a későbbiekben szólunk.13 4. Életmód és települések a feudalizmus első századaiban A Duna-Tisza köze déli részén letelepedő magyar csoportok gyér avaroszláv lakosságot találtak a vidéken, amelybe más töredék etnikumok népei is tartoztak. Emléküket ma is élő helynevek őrzik. Szláv jelenlétre utalnak a tágabb régióban Csongrád, 12 Kristó Gyula: A vármegyék kialakulása Magyarországon. Budapest, 1988. 442-452. p. A szak- irodalom részletes ismertetését lásd uo. és a vonatkozó jegyzetekben. 13 Kristó Gyula: Szeged kialakulása. In: Somogyi-könyvtári műhely. 1984/3. szám. 94-95. p., Kristó Gyula 1988. 452-453. p. Vö. Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza I. Budapest, 1987. (a továbbiakban: TF. I.) 698-699. p. 280
