Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)
II. KÖZÉPKORI MEZŐVÁROSOK ÉS VÁROSLAKÓK AZ ALFÖLDÖN
Krum kán fia, Omurtag 825 táján a Tisza mindkét oldalára kiterjesztette fennhatóságát. Nem telepedett ide mégsem népes bolgár lakosság, egy-egy várat, mint például Csongrádot és vidékét szállták meg, és ott hatalmi központot építettek ki. Néhány, azóta máig tovább élő, azaz bolgár szót magába foglaló határrész neve is bizonyítja e feltételezést. Éppen a bolgár uralom elől menekültek a bolgár állam végvidékére (gyepűjére) a korábban a bulgáriai Timok folyó mentén élő timoceanok, akik a Szerémség- be húzódtak, míg az abodritok (brodnikok), akiket predencentinek (predennaci = elpártolok) is neveztek, a Temes-közben és Szeged környékén tűntek fel. E szláv törzsek a frankok védelme alá helyezkedtek, ám a bolgárok ebbe nem nyugodván bele 827 és 831 között igyekeztek véglegesen hatalmuk alá hajtani őket. Mivel a térségre vonatkozó további pontos adat nem került elő, feltételezhető, hogy a magyar honfoglalásig vidékünk a bolgár állam peremterülete maradt.3 A korra vonatkozó csekély számú forrás alapján az adatok másféle elrendezése és a hangsúlyok máshová helyezése alapján olyan felfogás is kialakult, hogy a régió a 9. században a bolgárok melletti másik jelentős hatalmának, Morvaországnak a központi területe nem északon, a Moraváról elnevezett morvaföldön, hanem a Duna szerbiai jobboldali mellékfolyója, a Morava melletti vidéken volt. Eme déli Nagy-Morávia, amelyhez hatalmának és kiterjedése tetőpontján a másik (északi) Morvaország is tartozott, uralkodói (Moimir 826-846; Rasztiszláv 846-870; I. Szvatopluk 870-894) uralmunk alá vonták Észak-Bácskát is.4 A Szvatopluk Nagy-Morava államának központi magját a mai Szlovákia nyugati részére helyező kutatók közül is találhatók olyanok, akik a kiterjedése és hatalma csúcsán álló Morava állam részeként tekintik vidékünket is.5 Más vélemények szerint, bár a terület a bolgár államhoz tartozott, rendkívül gyér számú lakossága miatt szinte elnéptelenedettnek volt tekinthető.6 Akármint is áll a dolog, a nyugaton és keleten szerveződött hatalmi centrumok nem tudták teljesen vonzáskörzetükbe kapcsolni a rendkívül csekély avaroszláv lakosságú vidéket, amelynek következtében hatalmi vákuum keletkezett, ami megteremtette a feltételeit a magyar honfoglalásnak. A finnugor (uráli) nyelvcsaládba tartozó magyarság Kárpát-medencébe érkezését megelőző története hosszú évezredekre nyúlik vissza. Kialakulása az Ural déli felének mindkét oldalán lejátszódhatott a késő bronz-, illetve vaskor idején. Itt kerültek elő a 3 Magyarország története I. Előzmények és magyar történet 1242-ig. Főszerk.: Székely György. Szerk.: Bartha Antal. Budapest, 1984. 370-373. p. A vonatkozó részt Bóna István írta (a továbbiakban: MT.).; Szeged története 1. A kezdetektől 1686-ig. Szerk.: Kristó Gyula. Szeged, 1983. A vonatkozó részt Szádeczky-Kardoss Samu írta (a továbbiakban: SZT.). A témára vonatkozó szakirodalomból 1. Vasil GlUSELEV: Bulgarisch-frankische Beziehungen in der erste Hälfe des IX. Jhs. Byzentinobulgarica 2. 1966. 28-34. p.; Petar Kaledarov: Politiceska geografija na gradnovekovnata Balgarska Darzava I. Sofija, 1979. 8. térkép (a 48. és 49. oldal között); Fodor István: Verecke híres útján... Budapest, 1975. 235. p. 4 Imre Baba: Moravia's History Reconsidned The Hauge 1971. passim, Püspöki Nagy Péter: Nagymorávia fekvéséről. In: Valóság 1978. II. 60-82. p.; Kristó Gyula; Levédi törzsszövetségtől Szent István államáig. Budapest, 1980. 160-166., 195. p. 5 Ágnes Cs. Sós; Die Slavische Bevölkerung Westungarns im 9. lahrhundert. Wiesbaden, 1973. és térképek. 6 István Bóna; Ein Vierteljahrhundert der Völkerwanderungs-zeitforschung in Ungarn (1945-1969). In: Acta Archeologica Hungarica 1971. 265-336. p. 275
