Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)

II. KÖZÉPKORI MEZŐVÁROSOK ÉS VÁROSLAKÓK AZ ALFÖLDÖN

haladt hasonlóan két határjelig és tovább bizonyos Gyékény-tó (Gekentew) nevű tóig, majd tovább, át az úton, nyugat felé két közbeeső határjel mutatkozott. Innen a határ ismét két másik határjel felé haladt, ahonnan egy mezőn át újabb két közbülső határjel mentén egy réten át a Seeg nevű dombig vitt, addig a két határjelig, amelyek közül a dél felé eső Pál mesteré, az észak felé eső pedig Pusztaegyházé (Pustaighaz) volt. On­nan egy jó darabon tovább menve egy hármas elágazáshoz jutottak, ahol a kelet felé eső határjel Pál mesteré, az észak felé eső Pusztaegyház földé, a harmadik pedig Lu­dasegyház (Ludasyghaz) földé [...] Innen egy Woszarwelgh nevű völgyön haladtak to­vább, és déli irányban elértek egy bizonyos hegyet, amelyen két földből készült határ­jel található, és onnan három közbeeső határjel mellett elhaladva elértek két újabb föld­ből készült határjelig, majd pedig a következő két közbülső határjel után keletnek for­dultak, ahol a Seeg nevű hegyen két határjel volt található: észak felől Pál mesteré, dél felől Gothard fia Lőrincé. Ezen határjelek szomszédságában Felsőadorján (Felsuadrian) birtokon át, valamint az említett Gothard fia Lőrinc Alsóadorján (Olsowadrian) birto­kán át ismét a Tisza folyóhoz tért vissza a határ, ahol Pál mester gyakran említett Fel­sőadorján nevű birtokának határa véget ért.2 Az oklevél által leírt képet mutatta a mai szabadkai község területe a középkor­ban, amelyet északról Horgos és az országhatár, keletről Kanizsa határai, délről Csan- tavér határa, nyugatról pedig az ugyancsak a községhez tartozó Bajmok és Kelebia ha­tárain át húzható vonal, amely az országhatárig terjed, jelöl ki számukra. Jóllehet a kö­zépkor idejére az egészen más birtokviszonyok miatt más határviszonyok voltak jellem­zők, végeredményben mi a már vázolt határok között fekvő közigazgatási egységet vesszük vizsgálat alá, annál is inkább, mert a 15. század második felétől fokozatosan alakult ki a városhoz tartozó hatalmas pusztabirodalom, amely a település újkori törté­netében ennek területét, elsődleges piaci vonzáskörzetét jelentette. E helyzet — népes lakosság, nagy határ — az Alföld szabad királyi és mezővárosainak egyaránt sajátossá­ga volt a történelmi folyamatok következtében kialakult gazdasági, gazdálkodási struk­túrák miatt. 2. Előzmények A magyarság Kárpát-medencébe érkezése — amely az általunk tárgyalandó kor­szak teljes idejére eldöntötte a tájék és lakói sorsát — előtti Szabadka és tágabb vidéke, Észak-Bácska területe a magyar állam kialakulása előtt a Kárpát-medence egész terü­letét egybefogó avar államhoz tartozott. Az avar kaganátus Nagy Károly frankjainak hadjáratai nyomán, amelyek a 790-es években indultak, összeomlott, majd Krum bol­gár kán 803-804. évi hadjárata pusztító csapást mérve az avarság keleti részére, az avar uralom megszűnt az Alföldön is. Az Al-Dunától északra elterülő síkság a bolgár hatalmi szférába került. 2 MÓL Diplomatikai Levéltár 2946. Trostovszky Gabriella fordítása. Mivel a középkor embere a földmérés módját nem ismerte, egy vagy több királyi ember és egy káptalan vagy konvent képviselője mint hiteleshelyi megbízott jelenlétében a birtok határait megállapították az ott lévő szomszédok és határosok bele­egyezésével; a régi határjeleket megújították, és ha szükség volt rá, újakat állítottak. 274

Next

/
Oldalképek
Tartalom