Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)
II. KÖZÉPKORI MEZŐVÁROSOK ÉS VÁROSLAKÓK AZ ALFÖLDÖN
SZABADKA TÖRTÉNETE A TATÁRJÁRÁSIG 1. Földrajzi helyzet Szabadka bel- és külterülete a Duna-Tisza közének része. E nagyobb földrajzi egység közepén észak felől a Szabadkán és Martonoson át húzható képzeletbeli vonalig terjed a diluviollurialis homokvidék, amelyet a középkori források Homokság néven említenek. A felszíni formáit különösen a növényzet pusztulása után gyorsan változtató homokdűnés vidék mélyedéseiben a talaj- és esővizeket összegyűjtő állandó és időszakos tavak alakították ki. Déli részét a Dunáig terjedően a Telecska nevű diluviális löszfennsík foglalja el, amelyet észak-nyugat-délkeleti irányban folyó- és szárazvölgyek szabdalnak, amelyek mélyén állandó vagy időszakos folyású erek és folyócskák haladnak a Tisza felé. A Homokság és löszvidék találkozásánál is számos tó alakult ki, amelyek közül több ma is létezik. Szabadka tágabb vidékéről ismeretesek a Kelebia-, a Palicsi-, a Ludasi-tó és a Tisza ártereivel összeköttetésben lévő Gyékény-tó. A vidéket nyugatról és délről a Duna, keletről a Tisza ártéri területe zárja, amelybe meredeken szakad a löszfennsík. Az alleuviális vidék a rétségi táj képét ölti, kiemelkedő magaslatok, álló- és folyóvizek (tavak, laposok, síkok, erek és fokok) teszik változatossá.1 A három terület, a Homokság, a Telecska löszhátsága és az ártérvidék jellemzőit kitűnően bemutatja a találkozásuknál elterülő Felső-Adorján birtokról felvett határjárás, amely akkor készült, amikor Felső-Adorjánt I. Károly király mint az elhalt Daut-i (Dávodi) Barnabás fia Leustach (Lesták) birtokát 1335-ben Magyar Pál mester Gimes-i várnagynak adományozta. Bár ennek Keled fiai: János pap és Miklós ellentmondtak, a birtok végül Magyar Pál kezére jutott. A határjelek egy, a Tisza folyó közepén, a Kanizsa (Canysa) falu alatt fekvő szigetnél kezdődnek, ahol két határjel van; közülük az egyik egy jellel ellátott, nyugat felé eső kő, amely Pál mesteré, a másik Kanizsa falué. Ezek a határjelek a Tisza folyót két részre osztják oly módon, hogy az alattuk lévő szakasz Magyar Pál mesteré lesz, a felettük fekvő szakasz pedig Kanizsa falué marad. A határ itt átment a Tisza folyó két másik határjeléig, amelyek közül az egyik Pál mesteré, a másik pedig Bekus és Bertalan fia Gergely Mortunus-i nemeseké volt; innen észak felé haladt tovább egy jó darabon közbülső határjelek mentén két határjelig, amelyek közül az egyik Pál mesteré, a másik az említett martonosi nemeseké, majd nyugat felé fordult, ahol egy nagy út mellett két határjel volt, mégpedig a dél felé eső Pál mesteré, a másik a martonosi nemeseké. Ugyanabban az irányban egy jó darabon 1 Bulla Béla-Mendöl Tibor: A Kárpát-medence földrajza. Budapest, 1947. 196-214. p. A vonatkozó részt Mendöl Tibor írta.; Magyarország természeti földrajza 2. A Tisza-Alföld. Szerk.: Pécsi Márton. Budapest, 1969. 142-165 p.; Szekeres László: Középkori települések Északkelet-Bácskában. Újvidék, 1983. 6. p.; Gyorffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza I. Budapest, 1963. 695-697. p. 273
