Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)

II. KÖZÉPKORI MEZŐVÁROSOK ÉS VÁROSLAKÓK AZ ALFÖLDÖN

lippai vár tartozéka lesz, majd 1463-ban Mátyás király anyjának, Szilágyi Erzsébetnek adományozza, tehát nem sokáig tartott hódvásárhelyi függősége.34 Egy 1465. január 10-ével keltezett oklevél oppidumként jelölte meg,35 sőt Mátyás király 1484. március 16-án az önálló bíráskodás jogát is megadta a lakói számára.36 Donáttornya tekintélyének növekedését az is bizonyítja, hogy 1482-ben Ákos Pál, Szentes falu bírája odaköltözött.37 Csomorkányra vonatkozóan a Hunyadiak idejéből mindössze egy adatunk van. Borovszky Samu szerint a falu már 1463-ban a nagylaki uradalomhoz tartozott. Bár ezt az adatot nem találtuk meg az okleveles anyagban, az kétségtelen, hogy 1465-ben a Jaksicsok, akik Nagylakot és vele együtt Csomorkányt is megkapták a királytól, a Marostól északra eső területeken birtokosok voltak.38

A Hunyadiak jelenléte csak átmenetinek bizonyult az általunk tárgyalt vidéken. Hódvásárhelyt, legalábbis egy részét, már 1461-62-ben eladományozta a király Gáji Horváth Gergely diósgyőri várnagynak, Csomorkány pedig a Jaksicsok kezére került, csak Donáttornya maradt a királyi család tulajdona.39 Az 1460-as években bekövetkezett donációk miatt nem alakulhatott ki nagyobb uradalmi központ Hódvásárhelyen, de a település nem indult hanyatlásnak, sőt Donáttornya és Csomorkány is tovább gyarapodtak.

Az sem hozott törést Hódvásárhely további fejlődésében, hogy birtokosai gyorsan változtak. Gáji Horváth Gergely 1478-ban a mezővárost Tompa és Rárós falvakkal, Panád, Úrnépe, Varjas, Szent Albert és Szent Erzsébet pusztákkal együtt 600 arany forintért Dóczi Péternek zálogosította el. A Dóczi rokonság a hódoltság koráig birtokolta a települést, illetve annak egy részét.40 Házasságuk révén, a Dóczi lányok férjeként a 16. század elején lettek részbirtokosok Hódvásárhelyen Szakoli András, Lo- sonczi Zsigmond és Hagymási Miklós.41 A török hódoltság előestéjén, az 1540-es években tovább szaporodott a birtokosok száma.42 E változások ellenére megmaradt a település expanzív ereje. 1481-ben Rétkopáncsi Vince Imre felesége, Veronika és fia, Benedek pap nevében rét-kopáncsi és kéktó-rárósi birtokát két vásárhelyi jobbágytelekért és 300 arany forintért cserébe adta Dóczi Péternek.43 Folytatódtak a környező falvak lakói és az anyagi javaik elleni fellépések is. 1516-ban a Dóczi rokonság gazdatisztjének, Hencz Máténak a vezetésével ismét Szentkirályra rontottak,44 három évvel később ugyancsak az említett Hencz Mátéval az élen Rétkopáncsi Nemes Illéssel szem34 Teleki XI. 45. p.

35 Dl. 16 153.

36 Dl. 18 943.

37 Dl. 18 604.

38 Borovszky Samu: A nagylaki uradalom története. Értekezések a történeti tudományok köréből XVIII. Budapest, 1900. 17. p., JUHÁSZ Kálmán: Egy dél-alföldi hiteleshely kiadványai. In: A gyulai Erkel Ferenc Múzeum kiadványai 31-32. Gyula, 1962. 375. p.; Dl. 15 862., 16 153.

39 Borovszky Samu: Csanád vármegye története 1715-ig II. Budapest, 1897. (Továbbiakban: Borovszky 1897. II.) 218. p.

40 Uo. 219. p.

41 Uo. Nagy Iván: Magyarország családi címerekkel és nemzedékrendi táblákkal I-IX. és pótkötet. Pest, 1857-1868. (Továbbiakban: Családok). VII. 561. p.

42 Borovszky 1897. II. 220. p.

43 Vö. Szeremlei II. 369. p.; Borovszky 1897. II. 219. p.; Családok III. 334. p.

44 Dl. 22 823.

268