Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)
II. KÖZÉPKORI MEZŐVÁROSOK ÉS VÁROSLAKÓK AZ ALFÖLDÖN
ben hatalmaskodtak. Éppen a Szentkirállyal szemben már korábban megnyilvánult fellépésekre gondolva úgy véljük, hogy nem pusztán a hatalmi szó parancsa hajtotta a vásárhelyieket szomszédaik ellen, az erőszaktételek okai között jobbágyi érdekek is szerepelhettek.45 A mezőváros tehát a 16. században is tovább gyarapodott, feltehetően a század első harmada az az időpont, amelyben a Losoncziak kastélyt is építettek területén, hiszen ide is beiktatta I. Ferdinánd Losonczi István lányait és unokahúgait 1553- ban.46 A török hatalma kiépítésekor náhije központtá tette a még ekkor is tovább fejlődő települést, amelynek lakossága Vass Előd szerint a 16. század második felében megduplázódott, és hozzávetőlegesen kétezer fő körül mozgott.47 A hódvásárhelyi művelődési viszonyokról a tárgyalt korra vonatkozóan gyér, kisszámú adat maradt fenn. Mindössze azt tudjuk, hogy Vásárhelyi Gáspár 1517-ben iratkozott be a krakkói egyetemre, a mezőváros plébánosa pedig 1531-ben ugyanott tartózkodott.48 Ebből az adatból a vásárhelyi plébánia gazdagságára következtethetünk, ugyanis Mátyás papnak nemcsak a krakkói tanulmányainak költségeit, hanem a távollétében helyettesítő paptársát is fizetnie kellett. A tárgyalt időszakból Vásárhelyi János neve maradt még fenn, aki a püspöki székhely, Csanád egyik plébánosa volt.49 Hogy Csomorkány a 15. század második felében milyen képet mutatott, arról mindössze egy fennmaradt oklevélből tájékozódhatunk.50 1469-ben a Jaksicsok felbujtá- sára ötven jobbágy intézett támadást a szénásiak (Békés megye) ellen. Az oklevél által megőrzött névsorból kitűnik, hogy a helységnek magyar lakosai voltak ebben az időben,51 akik földművelő és állattenyésztő gazdálkodást folytattak, ugyanis mindössze négy (két Cserepes, két Szabó) olyan családnévvel találkoztunk, amelyek iparos foglalkozásra utalnak. Mivel nincs tudomásunk más csomorkányi birtokosokról — a hagyományos ötös szorzószám használatával — feltételezhetjük, hogy a falu lakosságszámának alsó határa 250 fő körül mozgott, mivel az „afféle hadivállalkozásokban”, amilyen után listánk is keletkezett, csak jó karban lévő, küzdőképes férfiak vehettek részt. A faluban lakó családok számát a listában szereplő ötvennél többre tehetjük. Nem járhatunk messze a valóságtól, ha feltételezzük: Csomorkány lakóinak száma a 15. század második felében 250-500 fő között mozgott. Ennyi vagy talán még több lakosra következtethetünk a falu 13. században épült templomának méreteiből is (hossza: 25,5 m, szélessége: 6,8 m volt), melyek szerint a környék legnagyobb templomával Csomorkány büszkélkedhetett.52 45 Dl. 23 322. Hogy nem minden hatalmaskodás esetében lehet pontosan kideríteni a tett okait, motivációját, arra Érszegi Géza hívta fel a feigyelmet in: Sárvár monográfiája. Középkor. Szerk.: Horváth Ferenc. Szombathely, [Sárvár], 1978. 172. p. 46 Magyar Országos Levéltár. Neoregestrata acta 397. 31. 47 Szalai László: Adalékok a magyar nemzet történetéhez. Pest, 1861. 199-200. 204. p.; Borovsz- ky 1897. II. 223-224. p., Vass Előd: Kézirat. 48 Frankl Vilmos: A hazai és külföldi iskolázás a XVI. században. Budapest, 1873. 261., 265. p.; Imre Mihály: Kézirat. 49 Borovszky 1897. II. 432. p. 50 Dl. 16 985. 51 Uo. 52 Dávid 1974. 35. p. Vö. Bácskai Vera: Magyar mezővárosok a XV. században. In: Értekezések a történeti tudományok köréből. Új sorozat 37. Budapest, 1965. 28. p. 269
