Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)
II. KÖZÉPKORI MEZŐVÁROSOK ÉS VÁROSLAKÓK AZ ALFÖLDÖN
A terjeszkedő magatartásnak az új földesúr, Gáji Horváth Gergely — aki már 1462-től részbirtokos volt Hódvásárhelyen — officiálisa révén és a határokat jól ismerő jobbágyok közreműködésével vetett véget egy időre.29 Az erősödő, gyarapodó Hódvá- sárhely a Hunyadiak birtoklása idején mindvégig központi szerepet játszott a térségben, hiszen Szilágyi Erzsébet 1478-ban a komlósiakkal összekülönböző csomorkányi, he- gyesi, szentlőrinci jobbágyait Vásárhelyre rendelte békítő tárgyalásra.30 Legtöbb középkori településünkéhez hasonlóan Hódvásárhely középkori térképe, vázlatos alaprajza sem maradt ránk. Mégis a hely domborzati viszonyaiból — vízjárásoktól mentes, partosabb helyekre építették a lakóépületeket — Szeremlei Samu kutatásai és a korból fennmaradó helynévanyag, valamint az 1774-ben készült Vertics-féle térkép31 alapján következtetni lehet rá. Hód és Vásárhely a már említett területeken, a Hód-tó délkeleti, illetve északnyugati partján feküdtek. A Székeséi Herczegek oklevelében szereplő Szent Mihály utcája a Hód-tó és a Kis-tó közötti gázló tájékán helyezkedett el. Ha feltételezzük, hogy Szent Mihály utcája valóban Hód helység Szent Mihály nevéről elnevezett templomának utcája volt, akkor annak nyomvonala nem vezethetett másutt, mint a mai majolikagyár (a volt Hajda vendéglő) környékén. Tarján a mai Tarján városrész helyén, Abrány a mai Tarján-vég, a Száraz és Almos utcák környékén lehetett. Az egyes településeket vízjárások, tavak, laposok választották el egymástól. A Dél-Alföld „vízivilágában” nem egyedi esetként jelentkezik ez a települési forma. Nem kell a somogyi, zalai szer-települések példájával élnünk, a Vásárhelyhez közel eső, a tárgyalt időszakban hozzávetőlegesen azonos méretű Makó, Gyula, sőt Szeged településszerkezete is a fenti képet mutatta. Az egyes települések a köztük lévő tavak feltöltése által terjeszkedtek, azaz közeledtek egymáshoz. E lassú folyamat példája az, hogy Hódvásárhelyen egy évszázaddal később a török defterek az említett helyeket már utcák, illetve városrészek neveként tüntették fel.32 A legnagyobbnak, a Hód-tónak a le- csapolása és beépítése már gépi erővel a Tisza-szabályozás után indult meg, és jelen korunkban fejeződött be. A Szekcsi Herczegek fentebb már említett, 1446-ban keletkezett oklevélben a szerveződő hódvásárhelyi uradalom részeként először jelentek meg az okleveles anyagban Csomorkány és Donáttornya, jóllehet mindkét település már hosszabb múltra tekinthetett vissza. Erre részint Donáttornya elnevezéséből, részint Csomorkány korábbi, 13. században épült templomáról következtethetünk.33 A látványosabb fejlődést Donáttornya mutatta. Alig egy évszázadig tartott a falu tündöklése és bukása. Felemelkedése a Hunyadiak dél-alföldi jelenlétével függött össze. Miként a hódvásárhelyi uradalom többi része, Donáttornya is 1456-ban lett végérvényesen a Hunyadiaké. Hamarosan a 29 Uo. és I. 467. p. 1. jegyz. 30 MÓL Diplomatikai Levéltár (Továbbiakban: Dl.) 15 836. 31 Vertics 1774.: Csongrád Megyei Levéltár Filmtár. S 82 No 136. 32 FÜgedi Erik: Mezővárosaink kialakulása a XIV. században. In: Történelmi Szemle. 1972. 341- 342. p.; Középkori mezővárosaink. Paraszti társadalom és műveltség a 18-20. században IV. A Magyar Néprajzi Társaság 1974. évi vándorgyűlése, Szolnok. Az ülésszak felszólalásai. Szolnok, [1979.] 25-33. p., Vass Előd: A Vásárhelyi náhije 1560. évi és 1570. évi török adóösszeírása. (Továbbiakban: Vass Előd: Kézirat.), Reizner János: Szeged története I. Szeged, 1899. 31-32. p. 33 Dávid Katalin: Az Árpád-kori Csanád vármegye művészeti topográfiája. In: Művészettörténeti füzetek 7. Budapest, 1974. 35. p. 267
