Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)
II. KÖZÉPKORI MEZŐVÁROSOK ÉS VÁROSLAKÓK AZ ALFÖLDÖN
tett.136 A jegyzőkönyvekből már 1547-ben előtűnik a később nagy kereskedelmi karriert befutó Pap Benedek és szegedi Ilancsi János, akinek vezetékneve bánsági származására utal, 1548-ból pedig Kis Pál, Szegedi István és Szegedi Kis Miklós.137 Maga Tóth Mihály sem érkezett egyedül. Vele érkeztek anyja, Jusztina asszony, felesége, Márta asszony, fiai: Benedek és Imre, testvére Imre és talán Miklós nevű testvére is.138 Házuk népét minden bizonnyal magukkal hozták, és berendezkedtek Debrecenben. Tóth Mihály történetét, aki bíró, ám nem főbíró volt Szegeden, Szakály Ferenc dolgozta fel.139 Az egykori bíróból és tőzsérből előbb hajdú, majd királyi zsoldos tiszt lett, aki több összecsapásban vett részt a török ellen. Közülük a legmaradandóbb emlékű a Szeged visszafoglalására tett kísérlet, amelynek kudarca után sem hagyott fel az idegen hódító ellen folytatott fegyveres harccal. 1554. május 23. és november 1. között távozott az élők sorából. Pap Benedek más utat járt be. Pap György három fia, Ferenc, Benedek és Antal érkezett Szegedről Debrecenbe, talán már az első menekültekkel, mert Pap Benedek 1547-ben Szabó András minden jószágát letiltotta 160 forint értékben.140 A kereskedő- céget Pap Ferenc irányította, majd halála után Benedek, aki 1552-ben áttette a cég székhelyét Kassára, ahol a legjelentősebb kereskedők közé emelkedett. 1564-ben bekövetkezett halála után öccse, Antal vitte tovább a vállalkozás ügyeit. A diaszpóra jelleget hűen kifejezi Pappék története. Ok szintén a „földiekkel” közösen kereskedtek, továbbá házasodtak. Cégvezetője, akit „ispánjának vagy cselédjének” tituláltak, a szegedi Kalmár Ambrus volt. Mindketten a makói, akkor már Kassán élő, Vasantó (Makó melletti helynév) Ferenc, akinek háza népe 14 főből állt, egy-egy lányát vették feleségül, aminek következtében sógorok lettek.141 A Pap család története példázza egyúttal eme kereskedő réteg mobilitását. Szegedről, illetőleg Makóról Debrecenbe, onnan Kassára költöztek rövid idő leforgása alatt. A két szegedi származású kereskedőcsalád története elvezet bennünket az ország közepéről és a Délvidékről Debrecenbe érkezők harmadik hullámához, amely az 1551— 52 között bekövetkezett Maros-völgyi harcok és Temesvár eleste után érte el a várost. A tanács 1552. május 7-én úgy határozott, hogy akik a lippai ostrom után akár Makóról, akár Csanádról a városba jöttek, és arra alkalmasak, azok tartoztak a kútbért megfizetni, akik pedig a szegedi ostrom után érkeztek, és házat vettek, a város bírójának joghatósága alá kerültek. Akik elhagyott házakat foglaltak el, és azok tartozékait használták, fizessék meg a cenzust. Ha pedig a házak gazdái hazatértek, a helyettük fizetett cenzust térítsék meg. Ám ha megtagadják azt, akkor házukat a beköltözők tovább birtokolják.142 Amint a kissé körülményesen fogalmazott bejegyzésből, regesztából kiderül, nagyobb számú népesség érkezett a városba, akik ügyében a tanács intézkedett. Akik nem saját, vagy üres házba költöztek, a vízhasználatért fizetni tartoztak, a gaz136 Szakály: A „szegedi diaszpóra”, 552-555. p. 137 DMJ 1547/92. 192. 1548/36. 143. 167. 205. 207. 138 DMJ 1547/132. 215. 1548/68. 141. 1549/64. 146. 152. 153. 174. 175. 139 Szakály Ferenc: Szegedi diaszpórák a XVI. századi Magyarországon. In: Uő: Mezőváros és reformáció. Budapest. 1995. 172-189. p. 140 DMJ 1547/92. 141 Szakály: Mezőváros és reformáció, 192. 195. p. 142 DMJ 1552/387/4. 249
