Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)
II. KÖZÉPKORI MEZŐVÁROSOK ÉS VÁROSLAKÓK AZ ALFÖLDÖN
dagabbak, a házat vásárlók, mint tulajdonosok a bíró joghatósága alá is kerültek, s ha akartak, később polgárjogot szerezhettek. A város lakói a hadi eseményekkel — mint említettük — ekkor találkoztak először; sokan elmenekültek. A tanács engedélyezte házaik elfoglalását, ám cenzust — az elmenekültek helyett — fizetniük kellett. A délről menekülők számáról nincsenek adataink. A későbbiekben azonban több makói nevével találkozunk a jegyzőkönyvekben. 1553-ban egy makói asszony kerül elő név nélkül, valamint Kalmár Ferenc és Kaposi, másként makói Csapó László. 1554- ben Kovács, másként Makói Antal, aki 6 forint 25 dénárt kapott vissza Gárdonyi Imrétől annak a megőrzésre átadott kehelynek fejében, amelyet annak idején a makóiak annak a Kamber bégnek ajándékoztak, aki az említett Maros-menti hadjáratokban főtisztként teljesített szolgálatot. A makói Deák Andrásról pedig 1556-ból azt tudjuk meg, hogy legalább közepes értékben kereskedett áruival, mert jelezte, ha visszatér Ungvárról, mint végrendeleti végrehajtó a bíróság elé áll.143 A makóiak mellett a kis püspökváros, Csanád a Maros mentéről, amelynek története feldolgozásra vár, szintén megtalálható a jegyzőkönyvben, azonban nem a meneküléssel összefüggésben. A Csanádi Rásó Márton 1548-ban Szíjjártó Ágostonnal civakodott közel 300 forint miatt, 1551-ben pedig Ember Mihálynak alakult ki jogvitája egy csanádi emberrel, akinek nevét nem jegyezték fel.144 Szegediek viszont 1551-52-ben számosán jöttek Debrecenbe. Bálint Sándor megjegyzi, hogy „a szegedi veszedelem után számosabban húzódtak Debrecenbe”.145 Az 1547 és 1569 között a városban élt szegediek listáját Zoltai Lajos nyomán megpróbálta összeállítani, 44 nevet gyűjtött össze. Mi az 1547 és 1557 közötti időből 37 nevet találtunk a jegyzőkönyvben. Tehát nem járunk messze a valóságtól, ha feltételezzük, hogy jóval többen, mint félszázan kerestek menedéket Szegedről a biztonságosabb lakóhelyet nyújtó mezővárosban, sőt a Budáról és Pestről érkezőkkel együtt, akik Fehérvár és Bécs illetőséggel ugyancsak jöttek a nagy alföldi településre, együtt közel ezerre tehetjük a tárgyalt időszakban Debrecenben új otthonra lelök számát. Az adathiány miatt annak becslésére nem vállalkozhatunk, hogy a korabeli város lakosságának hány százalékát tették ki. A szegediek közül Káka Ferenc családjáról maradt fenn több adat, miután hagyatéka örökítésének ügyét számos bejegyzés hagyományozta ránk, továbbá szinte sűrítve jelennek meg a történetben azok a vonások, amelyek jellemezték a menekültek sorsát. Az ő családjának körülményeit ismertetjük. Káka Ferenc 1555. június 11-e előtt hunyt el, miután Kassán végrendeletet készített. 146 A Szegedről Debrecenbe menekült Káka ekkor már Kassán élt családjával, ám onnan, úgy tűnik, annak egy része visszatért Debrecenbe, ugyanis Katalin asszony, az özvegy június 16-án — gyorsan újra férjhez menvén — már Nagy Fábián feleségeként az ugyancsak szegedi Zákány Imre házának egy részét visszavásárolta Kádas Boldizsártól 75 tallérért.147 Amint a forrásokból kiderül, Káka szép vagyont hagyott maga után. A hagyatékban egy alkalommal 600, más143 DMJ 1553/458/10. 457/5. 462/7. 1554/522/7. 1556/648/4. 144 DMJ 1548/157. 1551/357/4. 145 Bálint: Szeged reneszánsz kori műveltsége, 93. p. 146 DMJ 1555/610/6. 612/9. 641/4. 642/1. 147 DMJ 1555/674/1. 250
