Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)
II. KÖZÉPKORI MEZŐVÁROSOK ÉS VÁROSLAKÓK AZ ALFÖLDÖN
Megyeri Ferenc ugyancsak Fehérvárról érkezett Debrecenbe. Vasárukkal kereskedett. 1545-ben 3000 kasza után fizetett 15 forint vámot. Ekkor vele utazott Gaber Lőrinc és Waitzi Péter debreceni, két bécsi: Deák András és Siebenbürger Miklós, valamint egy gyulai polgár: Hajdú Balázs. Talán nem járunk messze a valóságtól, ha Siebenbürgen a jegyzőkönyvben szereplő Erdélyi Miklós debreceni lakossal azonosítjuk. Megyeri Ferenc egyúttal hivatalos szerepet kaphatott, mert 1557-ben a tanácsban jelen volt Szabó Mátyás nagykárolyi polgár bevallásánál.130 Szalai Antal Fehérvárról Ráckevére menekült, ám felbukkant Debrecenben is 1554-ben, mivel május 3-án Nehéz Lőrinccel szemben az esküt kész volt letenni, ám az nem jelent meg.131 Ságvári Benedek viszont Debrecenben telepedett le. 1573-ban még élt, mert ekkor az említett Pozsonyban élő Balogh Péterrel együtt kereskedett.132 Ala- gos Lajos Ráckevén kívül Debrecenben is tevékenykedett, 1548-ban Szalai Antallal kereskedett.133 A jegyzőkönyvekben előforduló több Szalai: János, Gáspár és István közül ma már nem dönthető el, vajon honnan származtak, illetőleg álltak-e valamiféle rokoni kapcsolatban Szalai Antallal.134 Egy másik pestit: Paksi Pétert Bessenyei József Pestről Váradra menekülőként említi, ám Debrecenben ugyancsak rendelkezett házzal. Paksi a pesti származású Sisak Jánossal, majd feleségével, akik Debrecenbe költöztek, kapcsolatban állt. Sőt, háza ügyében egyszer a járadék kérdése merült fel.135 Az 1547 és 1557 közötti gyűjtésünk alapján 40-50 között mozog azoknak a személyeknek a száma, akik Budáról, Pestről, Fehérvárról, illetőleg Bécsből érkeztek Debrecenbe, vagy legalábbis ügyük volt a városban. Közülük a letelepedők mennyisége nehezen deríthető ki, ám nem lehetett kevés. A szám mindenképpen több embert takar, mert — mint említettük — a családok többnyire személyzettel érkeztek. A hagyományos ötös szorzót alkalmazva a városba költözők létszáma, figyelembe véve azt, hogy nem mindegyik, a városba érkezett menekült került be valamilyen ügye által a jegyzőkönyvekbe, több százra tehető. A főváros török kézre kerülésével, majd a polgárok menekülésével majdnem egy időben következett be Szeged török kézre jutása 1543 farsangján. A menekülők első hulláma ekkor hagyta el a várost. Kezdetben előbb közelebb fekvő helyekre, Makóra és Kecskemétre húzódtak. Az utóbbi városban a Szentmária utcában 47, a Nagy utcában egy Szegedről származó ráját jegyeztek fel 1559-ben a török adóösszeírók. Itt tehát kisebb szegedi kolónia alakult ki. Később eljutottak távolabbra: Debrecenbe, Kassára, Nagyszombatba és Kolozsvárra, sőt bizonyára található lenne szegedi más kereskedőközpontokban, például Váradon, Nagykőrösön és Gyöngyösön, illetve a távc'abbi Győrött, Magyaróváron és Pozsonyban is. A menekülők közül először, még az 1540-es évek elején érkezett Debrecenbe az egykori szegedi bíró és jó lovas gazda, Tóth Mihály, akit számos szegedi társa köve130 Bessenyei: Menekültek, 44. p.; DMJ 1549/109. 1553/436/3. 1558/604/4. 1556/657/6. 1557/698/5. 1547/373. 390. 498. 1548/2. 13. 118. 1553/461/1. 1552/490/6. 131 DMJ 1554/519/3.; Bessenyei: Menekültek, 42. p., 101. p. 132 Bessenyei: Menekültek, 44. p. 133 Bessenyei: Menekültek, 42-43. p. 134 DMJ 1548/291. 371. 1549/196. 224. 1554/569/2. 1549/119. 1554/441/9. 1554/519/3. 1555/614/4. 135 Bessenyei: Menekültek, 35. p., 39. p., 99. p.; DMJ 1552/475/9. 1554/554/1. 248
