Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)
II. KÖZÉPKORI MEZŐVÁROSOK ÉS VÁROSLAKÓK AZ ALFÖLDÖN
polgár.118 Kamanci Balázs és Kamonci György nevével szintén találkozunk forrásunkban.119 A Zentárói való Somogyi Taba János pedig elhunyt testvérének hagyatéka ügyében intézkedett Debrecenben.120 4. A Debrecenbe érkezők következő hulláma egyrészt Buda és Pest városok, valamint lakosaik viszontagságos sorsa (1529-30, 1541-42) következtében sok esetben székesfehérvári kitérővel érte el a várost, másrészt, miután a török elfoglalta Szegedet (1543), az ottaniak több időpontban jutottak el a frissen kialakult kereskedelmi központba. Hangsúlyozzuk azonban azt, hogy a menekülők egyéb útirányokat is választottak, mint például Bécset, Nagyszombatot, Pozsonyt, Kassát, Váradot és Gyulát.121 A szegediek közül a közeli Makót és Kecskemétet többen vették célba, valamint többen eljutottak a távoli Kassára és Nagyszombatba.122 E dolgozat írója nem tekinti feladatának az egyes városokból Debrecenbe menekültek teljes névsorának feltárását. A vándorlás méreteinek érzékeltetésére azonban néhány személy és adat bemutatását igen. A nyilvánvalóan Budáról vagy Pestről Fehérvárra, majd onnan Bécsbe távozott Balogh Péternek, akinek ügyvédje Óbudai János volt, 1547-ben, majd 1549-ben Nyíró Imrével akadt vitája.123 A prókátor egyébként Garai Máté ügyeit ugyancsak vitte 1554-ben.124 Óbudai János személyében egy korabeli ügyvéd jelenik meg előttünk, akit — letelepedvén Debrecenben — menekülttársai szívesen fogadtak fel városbeli ügyeik vitelére, ami azt bizonyítja, hogy a nagykereskedőket megfelelő személyzet, családtagok és értelmiségiek kísérték, akik az ügyeiket intézték. Éppen ezért nehéz felbecsülni a városba érkezők számát. A Pestről Váradra menekült Bódog Gábor az előbb pesti, majd fehérvári, végül váradi polgár a debreceni Ötvös Fábián házát zároltatta a vele fennálló követelése fejében.125 Forrai Demeter Pestről Kevére költözött; 1533-ban a debreceni tanács eskütételre kötelezte, hogy a kevi (Ráckeve) harmincadon Zoneburger Benedek őérte a saját pénzéből fizetett 25 forintot és nem Bornemisza Tamáséból.126 1554-ben fia, János Öklelő Pétert vallotta ügyvédjének.127 A Garaiakra vonatkozó bejegyzésekből kitűnik: az egyes családok rokonsággal érkeztek. Talán Garai Benedek testvére lehetett az említett Garai Máté, aki Kolozsvártól Krakkóig kereskedett áruival, egyébként számos ügyével megfordult a város bíróságán. Két házat birtokolt Debrecenben.128 Esetleg rokonuk lehetett Garai Fukács, akinek kisebb értékű ügyletei kerültek be a jegyzőkönyvbe.129 118 DMJ 1556/647/3. 119 DMJ 1549/169. 357. 1552/394/3. 120 DMJ 1549/176. 121 Bessenyei: Menekültek, 33-52. p. 122 Szakály Ferenc: A „szegedi diaszpóra”. In: Szeged története 1. A kezdetektől 1686-ig. Szerk.: Kristó Gyula. Szeged, 1983. 552-560. p. 123 DMJ 1547/457. 1549/7.; Bessenyei: Menekültek, 101. p. 124 DMJ 1554/571/3. 1549/621. 564. 125 DMJ 1551/311/3. 1549/7.; Bessenyei: Menekültek, 35. p. 126 DMJ 1553/475/4. 127 DMJ 1554/564/8. 128 DMJ 1547/352. 1550/301/6. 1548-1554. Passim. 129 DMJ 1548/107. 1549/484. 247
