Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)
II. KÖZÉPKORI MEZŐVÁROSOK ÉS VÁROSLAKÓK AZ ALFÖLDÖN
mába (auxilium, mundium) került, mert csak ingóságokat örökölt, fekvőséget férjhez- menetelekor kapott.68 Végül a (Balmaz)Újvárosra való Szilágyi Pál ugyancsak 1555- ben a bíróság előtt ígéretet tett Nagy Bálintnak, hogy augusztus 15-ig bizonyos asszony helyett egy forintot fog fizetni.69 A gazdagabbak közé tartoztak Szabó Fodor Benedek és a sámsoni Létai Máté özvegye, akik 1553-ban 50 arany és két ezüst kehely miatt perlekedtek, hogy mire jutottak, szintén nem ismeretes,70 akárcsak a Macsról származó Nyíró Miklós és Veres Gergely ügyében, akik 1555-ben kilenc ló tulajdonát vitatták.71 Amint a fentiekből látjuk, a városnak és környékének, amely utóbbi a 32 km-es piacgyűrű területére terjedt ki, lakossága mindennapos kereskedelmi-gazdasági és ebből következően személyes kapcsolatban élt egymással. Erősítette a szálakat, hogy nagy részük a debreceni uradalom jobbágyaként élt. Amint a forrásokból kiderül, szerény vagy közepes anyagi javakkal járó jogügyleteket bonyolítottak le egymás közt. Sokan egymással — mai szóhasználattal élve — munkakapcsolatban álltak. Észrevehető a nagyállattartás következtében a puszták kialakulása, ebből következően a kinti lakosok városba költözésének folyamata. A magisztrátus jegyzőkönyveibe tett bejegyzések példát adnak arra, miképpen játszódott le ez a jelenség a hasonló alföldi nagyvárosokban, például Kecskeméten, Makón, Szegeden és Hódmezővásárhelyen. A magunk részéről úgy véljük — adataink valamennyire bizonyítják —, hogy a lakosság számát tekintve a 16. században gyorsan növekvő város elsősorban erről a területről toborozta új lakóit. A só kereskedelmében ugyancsak együttműködött a város és vidéke. 1552-ben Debrecenből, ahol sókamara ispánságot tartottak fenn, továbbszállították a fehér aranyat. 1552-ben Dési Josule Pál a szoboszlói Balku György ellen panaszt tett a bíróságon, mert miután megállapodott vele, hogy Balku 2000 darab sót szállít Túr felé, és saját pénzén sóhordókat fogad, továbbá hitelezőinek is megfizet, az egyezséget nem teljesítette.72 A felek már korábban üzleti kapcsolatban álltak egymással, hiszen Balkunak a társával szemben adóssága lehetett, amelyet a fenti módon tartozott törleszteni. A gazdasági kapcsolatok mellett a jegyzőkönyvekben fennmaradt bűnügyek szintén a város és vidéke közös életére utalnak. Az Almosdi János és Szabó Antal felesége közötti büntető perben, 1555. december 19-én, a tanács elítélte Almoséit, mert az asszonyt a vendéglőjében megverte, és a ruháit elszaggatta. János az úriszékhez fellebbezett.73 A jogvita korábban indult, mert Álmoséi már november 16-án új pert akart indítani az asszony ellen.74 Feltehetően a jogvita a két fél között vagyoni, munkabér, vagy egyéb ügyben keletkezett, és a minden bizonnyal Álmosdról származó férfi így próbált elégtételt szerezni magának az őt ért jogos vagy jogtalan sérelem miatt Debrecenben. 68 Werbőczy István: Tripartitum. A dicsőséges magyar királyság szokásjogának hármaskönyve. Budapest, 1990. Az 1904-es kiadás fordítását készítette és bevezette Csíky Kálmán. III. 29. 1. 69 DMJ 1555/609/4. 70 DMJ 1553/468/4. 71 DMJ 1555/609/2. 72 DMJ 1552/426/3. 73 DMJ 1555/636/9. 74 DMJ 1555/633/4. 240
