Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)
II. KÖZÉPKORI MEZŐVÁROSOK ÉS VÁROSLAKÓK AZ ALFÖLDÖN
Kösülyszegre széna- és gabonahordás céljára senki ne merészeljen több lovat egybefogni tíz forint büntetés terhe mellett.61 Elepen mélyítették a szegények kútját, ugyanis 1554. április 12-én Kozma Ferenc átengedte azt (hogy kinek, az ismeretlen) az arra adott 10 forinttal és a fával, amit szintén a kút árára adott.62 Talán mások által szintén igénybe vehető kútról esik szó a bejegyzésben, amiből kiderül, hogy a saját területén mindenki tarthatott kutat, amelyet más nem használhatott. Továbbá azt lehet kiolvasni a lejegyzett sorokból, hogy a város környékén fekvő nem lakatlan pusztákon ideiglenesen és állandóan számos debreceni lakott, akik többségükben a városban ugyancsak rendelkeztek házzal vagy lakással. A város és vidéke közötti gazdasági együttműködésre utal továbbá a Hősek János és a macsi bíró közötti 1553-ban a gabona kilenced miatt kialakult jogvita. Hősek nem hordta be a kilencedet, hanem a mezőn hagyta.63 A földhasználatot fejezi ki egy 1566. évi ügy is. A macsi és a szentgyörgyi határ legelőit, annak legalábbis egy részét, a debreceniek használták. A tanács úgy határozott, hogy egyik fél sem hajthatja a másik területére a barmait, ha ez megtörténik, elűzhetik őket. Ám ha korábban — a jó szomszédságot gyakorolva — megegyeztek egymás segítésében, akkor biztosíthatják egymás állatainak legeltetését a saját földjükön.64 Ugyancsak a gazdasági és személyi kapcsolatokra hívja fel a figyelmet egy másik, 1553-ból származó bejegyzés, amely szerint Sándor György a Csapó utcában lévő házát őrzésre átadta sámsoni Mészáros Péternek mindaddig, amíg a „futásból” haza nem jön, továbbá megígérte Péternek, hogy hazatérése után zselléri helyet ad neki három évre minden szolgálat és bér nélkül.65 Ez utóbbi azt jelentheti, hogy szállást ad neki ellenszolgáltatás nélkül, és zsellérként alkalmazza, íme egy eset, amely bizonyítja, hogy nem csupán azok és családjaik laktak a városban, akik polgárként felvétették magukat. A bejegyzés csak megerősíti azt az ismeretet, hogy sokan el is hagyták Debrecent az 1550-es évek elején, félve a török támadástól és az egyéb hadak jelenlététől.66 Örökségről s benne gazdasági kérdésekről szól az alábbi 1557. évi tényállás. Paci Ferenc feleségének, Annának, Kun Gergely leányának személyében a törvény elé hívta Kun Berecknek, aki Anna gyámja volt, az özvegyét az atyja által végrendeletben meghatározott hagyaték (102 juh, egy ló, egy asztal és egyéb háztartásbeli ingóságok) ügyében. A bíróság úgy ítélt, hogy a két tanúval bizonyított örökséget az özvegy tartozik kiadni Annának, továbbá azt a 4 forintot, amelyet Kun Gergely mise végzésére hagyott.67 A szomszéd településbeliek, közülük néhány már városlakóként élt, közepes mértékű vagyon felett osztoztak. A leánynak, Annának ingóságok jutottak. Feltűnt továbbá az örökhagyó részéről a lélek része (misére kapott pénz), amely általában az örökség egyharmada szokott lenni, jelen esetben feltehetően kevesebb. Hogy miként dőlt el az ügy, nem ismeretes, mert Bereck özvegye az úriszékhez fellebbezett. Anna feltehetően még Kun Gergely halála előtt férjhez ment, férje családjába és ezzel oltal61 DMJ 1553/470/3. 62 DMJ 1554/509/1. 63 DMJ 1553/440/2. 64 DMJ 1566/108/4. 65 DMJ 1553/467/10. 66 Vö. Bessenyei: Menekültek, 40. p. 67 DMJ 1557/710/5. 239
