Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)
II. KÖZÉPKORI MEZŐVÁROSOK ÉS VÁROSLAKÓK AZ ALFÖLDÖN
A hozzávetőlegesen 15 és 30 km-es piacgyűrűn belül elhelyezkedő települések és Debrecen kapcsolata folyamatosan, mozgalmasan és sokrétűen alakult. Az állandó kapcsolatot a piaci és gazdasági forgalom mellett erősítette, hogy főképp ezen a területen belül helyezkedett el a debreceni uradalom területének jelentős része.49 50 51 52 53 54 55 56 57 A sokrétű kapcsolat számos példája található a jegyzőkönyvekben. Hogy azok közül, akik a városban forgolódtak különböző ügyeik intézése során, kik azok, akik ideiglenesen vagy állandóan tartózkodtak a városban, a bejegyzések alapján nem dönthető el. Mindenesetre sokkal nagyobb a számuk, mint ahány an közülük debreceni polgárok lettek. Az alábbiakban e helyzetre vonatkozó néhány példát mutatunk be. A bagaméri pap, Imre 1554-ben bizonyára Debrecenbe kívánt költözni, ugyanis Szűcs Lőrinc Péterfia utcai házát megvette, ám mivel erről Szűcs a tanács előtt nem tett bevallást, a pap letiltott mindenkit a ház megvételéről.58 A bejegyzésből értesülünk a városba költözés szándéka mellett arról, hogy más városokkal megegyezően a tanács hiteleshelyi feladatot is ellátott. A házak tulajdoni viszonyait a magisztrátusnak pontosan illett ismernie, mert az adókivetés alapját jelentették, továbbá a földet szintén a házak nagysága után juttatták a polgároknak. Két ebesi illetőségű férfi ügye a város és vidéke gazdasági kapcsolataira utal. 1553. január 29-én Ebesi Pacsir Ágoston tiltakozott a bíró és az esküdtek előtt amiatt, hogy Lakatos János debreceni mészáros a nála lévő három marháját elhajtotta, nehogy esetleg azok a takarmány hiánya miatt elpusztuljanak. A városban ugyanis hadak tartózkodtak, akik a szénáját könnyen elhordhatták.59 A bejegyzés egyrészt világosan mutatja, hogy a mészáros és az ebesi lakos között az állatok ügyében üzleti jogviszony létesült, másrészt értesülünk arról, hogy feltehetően a császári hadak 1552-53-ban a városban teleltek, ami nem kevés terhet jelentett a lakosság számára. A bíróság 1553. június 17-i határozatából viszont értesülünk, hogy a vészterhes időkben sem állt le a kereskedelem, ugyanis Kis Pált kötelezték, hogy szekerese, tehát alkalmazottja, aki fuvarozza áruit, számára tegye le az egy forintot. A szekeres bizonyára Szatmárra szállított árut, mert az elhozott pénz ügyében Kis Pálnak ott kellett perelnie.60 A jogvita további alakulásáról mit sem tudunk, arról azonban igen, hogy Pacsir, ebesi lakos Kis Pál szolgálatában állt, aki kevesellte a pénzt, amit az Szatmárról haza hozva átadott urának. Pacsir a fuvar díját nem akarta kifizetni, és fellebbezett az úriszékre. Elep, Kösülyszeg és Ondód határát a debreceniek hasznosították, ami mások mellett kiderül abból az 1553. július 22-i tanácsi határozatból, hogy Ondódra, Elepre és 49 DMJ 1548/87. 1553/442/4. 1555/631/8. Ma Hajdúszovát. 50 DMJ 1548/98. 1550/246/1. 1554/516/5. 540/4. Ma Told. 51 DMJ 1550/246/1. Újlak ma Berettyószentmárton része. 52 DMJ 1549/415. 439. 1555/609/4. Ma Balmazújváros. 53 DMJ 1547/8. Ma Vámospércs. 54 DMJ 1554/543/4. Ma Létavértes. 55 DMJ 1550/223/7. Ma Hajdúvid. 56 DMJ 1547/244. 1553/440/4. 1555/654/3. 1556/657/5. 1667/713/1. Ma Debrecen és Hajdúböszörmény között terül el. 57 A debreceni uradalom 1561 előtt című térkép. L. 29. jegyz. 58 DMJ 1554/516/3. 59 DMJ 1553/434/8. 60 DMJ 1553/464/8. 238
