Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)
II. KÖZÉPKORI MEZŐVÁROSOK ÉS VÁROSLAKÓK AZ ALFÖLDÖN
BEVÁNDORLÓK DEBRECENBE A 16. SZÁZAD MÁSODIK FELÉBEN 1. Amint ismeretes, a települések, elsősorban a városok, történetük felfelé ívelő szakaszában, illetőleg virágkorukban főképp a környező vidékekről magukhoz vonzzák a lakosságot, népességszívó hatással rendelkeznek. A leírt helyzet következett be Debrecenben is a 16. század második felében. Eme fellendülésnek fő okát a szakirodalom abban látja, hogy az ország déli része 1521 után, majd Buda (1541) és Szeged (1543) török kézre kerülésével az ország középső része is a Török Birodalom része lett. Hatalmi váltás következett be, amely folytatódott a Maros vidékének elfoglalásával (1551-52) és Gyula török kézre kerülésével (1566), majd Várad elestével. Debrecennek ellenben sikerült megfelelő adó és juttatások, valamint ajándékok fejében megmenekülnie a közvetlen török uralomtól. Az említett városokból menekülő gazdag kereskedők, akik — mint az alábbiakban látni fogjuk — jórészt innen szervezték újjá az ország kereskedelmét, jelenlétükkel fellendítették Debrecen életét, ami azzal járt, hogy nagymértékben színesítették és élénkítették a város társadalmát. A debreceni polgárok mellett felduzzadt a város lakóinak tarka sokasága: nemesek és szolgáik, fuvarosok, szekeresek, zsellérek, mindenféle munkát végző napszámosok, a képviselőt, faktort, szervitort vagy megbízottat tartó kereskedők, akik maguk is nemegyszer megfordultak a városban, és ideig-óráig laktak ott, ma azt mondanánk, hogy ideiglenes lakók voltak, továbbá prókátorok, egyes kereskedelmi lerakatok őrzői, hajdúk és mások élénkítették a város társadalmát. A szakirodalom már régen felfigyelt erre a jelenségre. Zoltai Lajos a vidékiek és a nemesek Debrecenbe költözéséről írt.1 Bálint Sándor a Szegedről több hullámban érkezők debreceni tevékenységét mutatta be.2 Szakály Ferenc a Szeged története monográfiában, a török kori fejezetben külön részt szentelt a „szegedi diaszpórának”, azaz a városból a török elől menekültek, köztük a Debrecenbe jutottak sorsának.3 Rácz István az alföldi városokban, így a Debrecenben élő nemeseket vette számba.4 Papp Klára az ott letelepedő hajdúkról írt.5 Katona Csaba pedig a 16. században Nyírbátorból Debrecenbe költözött polgárokról számolt be.6 Bessenyei József a török megszállás után a 1 Zoltai Lajos: Vidékiek beköltözése Debrecenbe 1564-1640 között. Debrecen, 1902. 2 Bálint Sándor: Szeged reneszánszkori műveltsége. Budapest, 1975. 92-99. p. In: A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXX. Szerk.: Radics Kálmán. Debrecen, 2005. 289-323. p. 3 Szakály Ferenc: Török megszállás alatt. A „szegedi diaszpóra”. In: Szeged története 1. A kezdetektől 1686-ig. Szerk.: Kristó Gyula. Szeged, 1983. 552-570. p. 4 RÁCZ István: Városlakó nemesek az Alföldön. Budapest, 1988. 7-37. p. 5 Papp Klára: Debrecen és a hajdú mozgalom 1606-1608-ban. In: Báthory Gábor és kora. Szerk.: Papp Klára, Jenei-Tóth Annamária és Ulrich Attila. Debrecen, 2009. 355-363. p. 6 Katona Csaba: Nyírbátorból Debrecenbe költöző polgárok a 18. században. In: Báthoriak kora (A Báthoriak és Európa) Szerk.: Ulrich Attila. Főszerk.: Dám László. Nyírbátor, 2008. 256-283. p. 235
