Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)
II. KÖZÉPKORI MEZŐVÁROSOK ÉS VÁROSLAKÓK AZ ALFÖLDÖN
Óhajtjuk továbbá, hogy a várban lévő mindenkori említett officiálisaink a kézműveseket, bármilyen ipart űzzenek, saját maguk számára végzett munkára méltó fizetség nélkül kényszeríteni semmilyen módon ne merészeljék, hanem, ha valami munkára szükségük van — a végzett munka és anyag értéke szerint a mestereknek — bárkinek közülük — fizetséggel tartoznak. Elhatároztuk azonkívül, hogy a polgárok és lakosok az említett erdőket, ahogy régi időktől szokás, őrizzék, és felvigyázásukra saját embereiket állítsák, továbbá az erdők hasznát és gyümölcsét régi szokás szerint élvezhetik, officiálisaink pedig a polgárokat és lakosokat az [általunk adott] szabadság ezen formájával szemben ne akadályozzák, vagy erőszakosan ne tegyenek olyat, amelyet megtiltottunk számukra, más módon cselekedni ne merészeljenek. Továbbá a fent említett polgárok és lakosok összes ingó javaikat, akinek csak akarják, annak hagyhatják, életükben és halálukkor a rendelkezés és örökítés lehetőségét bírják. Ha pedig valaki törvényes örökös nélkül hal meg, nincs felesége, nincsenek fiai, atyafiai vagy rokonai, vagyonából két részt arra alkalmas és becsületes, a tanács által kiküldött férfiak a szegényeknek és a mezőváros egyházainak juttassanak, a harmadik részt pedig a város hasznára tartsák meg, ezzel a törvénnyel a polgárok akkora szabadságot élvezzenek, amennyivel régtől fogva rendelkeztek. Továbbá, ha officiálisaink bármelyik familiárisa bármilyen segítség látszata alatt idegen kereskedők áruit a mi javaink közé elzárja, és hasonlóan más idegen helyeken a mi jobbágyaink javai hasonló módon elzáratnak, akkor officiálisaink az összes dolgot az által tudniillik, akiről kiderül, hogy a tett kezdeményezője volt, hozassák helyre. Végül a polgárokat és lakosokat az összes régi szabadságaikban, jogaikban és szokásaikban, amelyekkel ez idáig éltek, meg kívánjuk tartani, sértetlenül meghagyván ugyanúgy a jövedelmeket, szolgáltatásokat és más, bármiféle szolgálatokat és kötelezettségeket, amelyeket nekünk és ebből következően a várunknak régi szokás szerint mindig nyújtani tartoztak. Eme dolog emlékezetére és örök erejére függő, titkos gyűrűs pecsétünkkel megerősített oklevelünket kiadtuk. Kelt Bihácson 1496. november 24-én. (1996) 222
