Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)

II. KÖZÉPKORI MEZŐVÁROSOK ÉS VÁROSLAKÓK AZ ALFÖLDÖN

A GYULAI VÁR ALKALMAZOTTAI SZÁMÁRA 1520. MÁJUS 11-ÉN KIADOTT RENDTARTÁS

1520. május elején Brandenburgi György őrgróf, Gyula várának és a hozzá tartozó uradalomnak a birtokosa hirtelen Gyulán termett, és bizonyára titkos feljelentés alapján vizsgálatot rendelt el korábbi hű várnagya, Gál ispán ellen, ami számadásainak átvizsgálására terjedt ki. Az ellenőrzés során számos visszaélésre derült fény. Az ügyben Abrahámfí Sebestyén Békés megyei főispán közbenjárására úgy egyeztek meg, hogy kártérítés fejében Gál ispán 8000 Ft-ot fizet az őrgrófnak, amely összeget készpénzben és fekvőségekben térít meg. Később a hatalmas büntetést Brandenburgi 3500 Ft-tal mérsékelte.1

Brandenburgi gyulai tartózkodását arra is felhasználta, hogy a gyulai vár alkalmazottai számára rendtartást adjon ki, amelynek első része a várnagyok és az udvarbíró javadalmazását és hivatali kötelességeiket írja le, a második pedig az egyéb tisztségviselők és a katonák, valamint az alkalmazottak és szolgák bérét, továbbá feladatait fekteti írásba.2

A várnagyok illetményüket részint pénzben, részint természetben kapták. Az előbbinek egyik része — 182 Ft a maguk és a 16 lovas katona ellátására évenként kétszeri kifizetéssel és 80 Ft konyhai támogatás — előre meghatározott összeg volt, a másik a bírságok bizonyos hányadából származott. Az 1 Ft-ig terjedő, az udvarbíró által beszedett bírságok felét kapták, a másik fél az őrgrófnak jutott. A nagyobb bírságokból, mint például a fejváltság ítélete nyomán beszedettekből, valamint a piaci illetékekből 1 Ft-nál többet nem kaphattak. Bírságpénzhez jutottak a várnagyok az uradalom falvaiban a bírók által beszedett bírságokból is. Tőlük csak a régi szokások szerint beszedett bírságpénzekből részesülhettek. Új címeket nem találhattak ki. A kóborló állatok — nagyok és kisebbek — után fizetett pénzekből az összeg egyik felét szintén a várnagyok, a másikat pedig az udvarbíró kapta.

Bizonyos természetbeni juttatások fejében ugyancsak pénzeket húztak vagy kaphattak. így évente 14 hordó bort vagy hordónként 10 Ft-ot vehettek fel, egy palack olajért 5 Ft-ot, és 14 Ft-ot két öltözet ruha fejében. 175 gyulai köböl gabonát, a lovaik tartására pedig 25 ulna (öl) szénát természetben juttattak nekik. 50 disznó ugyancsak a járandóságukhoz tartozott.

Az uradalomból a várba szállított (élő) halakból a fele mennyiség a várnagyokat illette, a másik felét az udvarbíró köteles volt a vár melletti halastóban őrizni az úr ré1 Veress Endre: Gyula város oklevéltára. (A továbbiakban: GYO). Budapest, 1938. 80. p., 105. szám és jegyzet.

2 GYO 77-79. p., 104. szám. Vö.: Scherer Ferenc: Gyula város története I. Gyula, 1938. 74-77. P223