Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)

II. KÖZÉPKORI MEZŐVÁROSOK ÉS VÁROSLAKÓK AZ ALFÖLDÖN

városaink mintájára hasonló mód ünnepélyesen szabad mezővárosnak jelentjük ki, a szabadságnak ezt a kiváltságát engedjük meg, és ez alább leírt cikkelyben fejezzük ki.

Mindenekelőtt, hogy a mi Gyula nevű városunkban a mindenkori officiálisaink közül senki se merészelje a polgárokat és lakosokat az alább előadottak kivételével más terhek [viselésére] és szolgálatra kötelezni, hanem legyenek a terhek és szolgálatok alól örökre szabadok és mentesek, csak annyit megtartván azokból, hogy a polgárok és lakosok kötelesek a mi meghatározott malmainknál a közönségesen gátnak [gaad] nevezett rekeszt egyenesre igazítani, és ezzel a víz megfelelő oda folyását biztosítani, továbbá a hidakat a szokásoknak megfelelően megtartani, a szétromboltakat helyreállítani, valamint — amint régtől fogva szokásban volt — fát és bort Gyula várunkba szállítani.

Gyula városunk bírója az esküdtekkel — és a mi előbb mondott officiálisaink közül egyik sem — köteles a szokásos szabad hetipiacokat és piacot ugyanott megtartani, és azt a szokásosan felügyelni, továbbá tartozik azon figyelmesebben őrködni, hogy tudniillik a hazugságok, veszekedések vagy véletlenül történő idegenek okozta egynémely lopások ugyanott ne forduljanak elő, amelyekben dönteni és ítélkezni ugyanannak a bírónak és esküdteknek teljes engedélyt adunk. A mi és az officiálisaink joghatóságából annyit, amennyi tudniillik régtől fogva megvan, sértetlenül meghagyván.

Továbbá, ha előbb mondott polgáraink közül valakit velünk szemben fej- és jószágvesztés ítéletében marasztalnak el, akkor — úgy határozunk —, hogy azt az ilyen esetben vissza kell tartani számunkra, nehogy az officiálisaink, nehogy az említett bíró és esküdtek az efféle elveszett javakban valamiféle lehetőséget bírjanak, hanem az ilyen bűnös csak egy arany forintot fizetvén előbb említett városunk officiálisainak, a kiesz- közlendő kegyért hozzánk jöhet vagy lehetősége van jönni. A bíró pedig az efféle bűnös összes javait részünkre lefoglalni és megőrizni tartozik addig, amíg ugyanaz a bűnös tőlünk kegyelmet nem kap.

Továbbá bármely mesterséget űző iparos szabadon jöhet mondott mezővárosunkba, és ott a mesterségét a mezőváros szokása szerint az előbb mondott officiálisaink minden akadályozása nélkül gyakorolhatja addig, amíg neki tetszik.

Egyébként, miként értesültünk róla, eme időkben a Gyula városunkban jelenleg szolgálatot teljesítő sokat emlegetett officiálisaink bizonyos, korábban kezdődött gonoszság folytán nagy és kis állataink pásztorait, alkalmat találván, sokféleképpen zaklatták, akadályozták, fogságba vetették, és jószágaikat pusztították, amely dolgot igazán semmilyen módon nem akarunk eltűrni, jelen levelünkkel az efféle zaklatásokat, fogságba vetéseket és akadályoztatásokat az officiálisoknak hosszú időre megtiltjuk. Ha ugyanis az említett pásztorok bárkivel szemben bármely ügyben vétkesek voltak, az előbb mondott bíró az esküdtekkel azok felett ítélkezni köteles az ugyanott más bírók által megőrzött szokások szerint. Ezen túl bizonyos zsivány officiálisok hozzászoktak, hogy az éj leple alatt csendben az említett városba lopakodjanak, és ott sok, mérhetetlenül nagy kárt és botrányt okozzanak, az ilyenek közül azokat, akiket rajtakaptak, a bíró és az esküdtek fogva tarthatják és addig azon vár officiálisaihoz kieszközlendő ítéletért és igazságért azokhoz, akikre ez tartozik, kerülnek. Ha ők az ilyenek felett ítéletet hozni vagy igazságot tenni akarnak, jól bizony, egyébként ugyanaz a bíró és az esküdtek mások szokása szerint elítélhetik, és őket bűneik mértéke szerint, amint a jog rendje diktálja, megbüntethetik, és velük szemben a fővesztés ítéletét is kiszabhatják.

221