Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)

II. KÖZÉPKORI MEZŐVÁROSOK ÉS VÁROSLAKÓK AZ ALFÖLDÖN

előtti királyi városban, Szegeden, és az Újlakiak birtokában volt Újlakon.38 Az is elő­fordult, hogy kisebb települések, sokszor falvak is megkapták a kegyúrtól a subpatro- natus jogát, és plébánost választhattak, vagy beleszólhattak a plébános választásába.39 A tridenti zsinat utáni időkben a katolikus egyház a papválasztás gyakorlatát megszün­tette, az a protestáns egyházak kánonjogában él máig tovább. A gyulaiak nem rendelkeztek a plébánosválasztás jogával. Nem kaptak subpatro- nátusi jogot sem. A plébános jogi állását világosan feltárja Brandenburgi Györgynek azon oklevele, amelyben 1511-ben Mátyás plébánost megerősíti a plébánia javadalmai­ban, továbbá azon, az őrgrófhoz intézett kérvényen és szerződés szövegen, amelyet Miskolczi János közjegyző készített, amikor Mátyás plébános 1518-ban elcserélte plé­bániáját Vinográdi Máté pécsi olvasókanonok stallumáért.40 A plébános jogi helyzetére nemcsak az a tény utal, hogy a plébánoscserét csak Brandenburgi hozzájárulásával lehetett végrehajtani, ami a gyulai plébánia magánegy­házi jellegére utal, hanem az is, hogy az oklevél pontosan leírja: milyen ügyekkel hová fordulhat a plébános. A közte és a jobbágyok között felmerülő ügyekben bírói fórum­ként a városi bíró székét veheti igénybe, a bíróval keletkezett vitájának rendezéséért a várnagy bíróságához fordulhat, a közte és a várnagy között keletkezett jogvitában pedig az őrgróf az illetékes, más bírói fórumhoz — a szentszéket is beleértve — az uradalom népével szemben előforduló ügyeiben nem fordulhat.41 Arról nem esett szó, hogy urá­val szemben hol keresheti igazát. E tárgyban csak annyit tudunk, hogy Mátyás plébá­nos 1508-ban úrnőjével, Brandenburgi Katalinnal Thurzó Zsigmond váradi püspök szé­ke előtt perlekedett.42 A gyulai plébánia annak ellenére, hogy a kegyúr patronátusi jogát következetesen érvényesítette, vonzó állomáshely lehetett, mert nemcsak Vinográdi Máté pécsi kano­nok fogadta el csereképpen, hanem Békés megye egyik legjelentősebb családjának a tagja, Abrahámfi János is gyulai plébános volt 1520-tól 1529-ig, sőt 1520-ban egy horvát származású plébános préposti egyháznak nevezte a gyulai plébániát.43 Elsősor­ban talán azért, mert préposti életvitelt biztosító jövedelmet hozott, és ennek megfelelő tekintélyt adott birtokosának még akkor is, ha a káplánok fizetése, az iskola és a fürdő fenntartása a feladatai közé tartozott. A szabadságjogok mellett, amelyeket a privilégiumok tartalmaztak, a városi jog fontos elemét képezte a városban használt szokásjog. A szokásjogot a városi jogköny­vek őrizték meg az utókor számára. Városi jogkönyv nem sok maradt fenn a középkori Magyarországról. Közülük a Budai jogkönyv a legismertebb. A Budai jogkönyv és a tárnoki jog alapján Izdenczy Ferenc királyi jegyző készítette el Újlak város jogkönyvét 38 Blazovich 1995. 89-90. p.; Hegedűs Antal: Népélet és jogalkotás a középkori Újlakon. Újvi­dék, 1983. 103. p., Schmidt Rudolf: Statútum civitatis llok anno MDXXV (Monumenta historico-juridica Slavorum meridionalium XII. JAZU). Zagreb, 1938. (A jogkönyv latin nyelvű olvasata.) 39 Kubinyi András: Plébános választások és egyházközségi önkormányzat a középkori Magyarorszá­gon. In: Aetas 1991-92. 28. p.; Blazovich 2002. 181-191. p. 40 GYO 60-61., 67-69. p. 41 Uo. 67. p. 42 Uo. 47. p. 43 BT II. 146. p. 218

Next

/
Oldalképek
Tartalom