Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)
II. KÖZÉPKORI MEZŐVÁROSOK ÉS VÁROSLAKÓK AZ ALFÖLDÖN
1525-ben II. Lajos király engedélye nyomán.44 Mivel Újlak Gyula méretű és gazdasági erejű város lehetett, jogállásuk is hasonló volt, talán nem lesz hiábavaló, ha eme jogkönyvről néhány szót ejtünk. Mivel a jogkönyvek joggyűjtemények, nem kereshetjük bennük a pandektisztika által kidolgozott formák szerinti elrendezést. Bennük a közjog a magánjoggal keveredve jelenik meg, sőt a büntető- és eljárásjogi elemek sincsenek igazán jól elkülönítve. Az újlaki jogkönyv öt könyvre tagolódik. Az első főképp a kiváltságokat tartalmazza, de a polgárok viselkedését, a mesterek áruinak minőségét, valamint a bíró és esküdtek választását szabályozó pontok is találhatók benne. A második könyv az ingatlanokkal kapcsolatosan felvett és a kötelmi jog területén használt szabályokat tartalmazza. A harmadikba a büntetőjog artikulusait írták össze. A negyediket az öröklési jognak szentelték, míg az ötödik a vásárbíró tevékenységére, a perjogra és a zálogjogra vonatkozó részeket foglalja magába. Efféle, a városi élet szinte minden területére kiterjedő könyv Gyulán nem keletkezett, de a szabályok részint statútumok formájában, részint a köztudatban éltek, és megadták a városi élet kereteit. Bátran állíthatjuk — mert az újlaki jogkönyv szerzője is leírja, hogy az írásba fektetett szabályok nagy részével már korábban is éltek —, hogy Gyulán is megvoltak azok a szabályok, amelyek a bölcsőtől a sírig rámát adtak a polgárok és a lakosság életének. A város alkotmányáról, amely mai kifejezéssel élve a szervezeti és működési szabályzata volt, kevés adat áll rendelkezésünkre. A fentiekből ismeretes, hogy a bírót a tizenkét esküdt választotta. A bíró tiszte egy évre szólt, munkáját az igazgatásban és a bíráskodásban segítették az esküdtek. Az esküdtek választásának módjáról nincsenek adataink, viszont tudjuk, hogy az utcabírák felügyeltek az egyes városrészekre. Választásuk módja ugyancsak ismeretlen. Bizonyára a tehetősebbek soraiból kerültek ki. Scherer Ferenc szerint ezen tisztségeken és testületen kívül 1518-ból ismeretes egy bővebb ellenőrző testület (consules) léte is.45 E testületben talán a későbbi választott község elődjét fedezhetjük fel, amely ellenőrző feladata mellett szerepet játszhatott az esküdtek választásában is. Hogy volt-e állandó városháza a középkori Gyulán, azt ma pontosan megmondani nem tudjuk. Feltehetően nem. A város ügyeit a mindenkori bíró házában intézhették, mint ahogyan ez hosszú ideig Szegeden is történt.46 A város ilyen módon kevés tulajdonnal, illetve birtokkal rendelkezett. A pecsétje és az iratai képezték vagyonát, amelyek egyúttal kifejezték önálló jogi személyiségét is. Hogy a város módosabbjai miként osztoztak meg a fentiekben már említett földterületeken, amelyeket a földesúrtól bérletként kaptak, szintén nem ismeretes, és nem valószínű, hogy egykoron valamit is megtudunk róluk. A valódi polgárvárosok igazgatásához képest, amelyekben a város egy igazgatási területet képezett, és lakói azonos jogokat élveztek, Gyulán, mint más földesúri városokban is, más helyzet alakult ki. A város nem képezett egységes jogterületet. A városi bíró és a tanács joghatósága alá az őrgróf jobbágyai tartoztak, más nemesekéi nem, és pontosan nem ismeretes, mi volt a plébánia és a Szent Móric kápolna jobbágyainak jogi 44 Hegedűs 1983. 93-175. p. 45 Scherer I. 94. p. 46 Blazovich 1995. 91. p. 219
