Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)

I. KÖZÉPKORI JOGKÖNYVEK, RENDISÉG ÉS ETNIKAI AUTONÓMIÁK

Európa-szerte nem voltak ismertek. A Sváb tükör ismeretlen szerzője pedig erkölcsi tanításként a Királyok Könyvét tette a szokásjogi szabályokat leíró corpus tlé.17 A mű szerkezetét illetően sem volt kötelező az előszóban megfogalmazott irányok és tartalom követése a mű további részeiben. A Sváb tükör szerzője sem követi teljesen a bevezetéshez tartozó regiszterhez leírt címek szerinti tagolást művében,18 és a példáját követők sem, amint ezt a Budai jogkönyv esete bizonyítja.19

Bár Werbőczy a római jogot követve próbálta felosztani az általa leírandó joganyagot, ami nem sikerülhetett neki. Korában még az instituciós rendszer kialakítása útjának elején járunk, amely során a jogtudomány a jogkönyvektől eljutott a kódexekig. A változás szelét Werbőczy érezte. Az első azonban Pietro Lancelotti volt, aki a kánonjog terén ezen elképzelést meg is valósította, és pápai utasításra justinianusi Insíitucio-k nyomán készítette el kódexét: általános rész, személyek, dolgok, keresetek (perjog, büntető jog) részekre tagolva.20 A civil jogban pedig e módszert követve a természetjog képviselői után a pandektisták dolgozták ki a kódex-szerkesztés elveit és formáját; Werbőczynek, jóllehet a korszak végén állította össze jogkönyvét, nem vethetjük szemére, hogy a középkor szerzőinek módszerével dolgozott, még akkor sem, ha tudta és érezte: új utat kellene járnia.

Érdeklődést a Tripartium iránt Martyn Rady mellett főképp szláv vagy szláv jogtörténettel foglalkozó szerzők mutatnak. Az utóbbi időből példa erre Deitmar Willo- wet21 és Edvards Gudavicius22 munkássága. Közelebbi területről mégis a horvát tudományosságot említhetjük. A zágrábi egyetem jogi karán 1945-ig tantárgyként szerepelt a Hármaskönyv, és vele kapcsolatos kutatásokat is folytattak. Közülük Milivoj Mauro- vic: Privatnopravo Tripartita (A Tripartitum magánjoga) és Mihajlo Lanovic: Privatno pravo Tripartita című köteteket említjük meg.23 A horvátországi jogi oktatásról és abban Werbőczy művének helyéről Pecze Ferenc és Heka László adott tájékoztatást.24

Jelen írásunkban azonban mégsem róluk kívánunk bővebben szólni, hanem Karel Kadlec-ról és Verbőczyovo Tripartitum című művéről.25 A szerzőről szerénykedve Bó17 Schwabenspiegel Langform M. Tractavit Karl August Eckhardt. 1971. Scientia Verlag Aalen, Bibliotheca Rerum Historicarum. Studia Juris Suevici II. 68-131. p.

18 Tafeln. Uo. 52-66. p.

19 Buda város jogkönyve I-II. Közreadja: Blazovich László, Schmidt József. Szeged, 2001. I. 28-32. p.

20 Erdő Péter: Egyházjog. Budapest, 2003. 73. p.

21 Dietmar Willoweit: Das litauische Statut von 1529 vor dem Hintergrund der Gesetzgebung und Jurisprudenz seiner Epoche. In: Pirmasis lietuvos Statutas ir epocha /Das erste Litauische Statut und seine Epoche. Hrsg, von Irena Valikonyté und Lirija Steponaviciené.: Verlag der Universität Vilnius/. Vilnius, 2005. 73-74. p.

22 EDVARDAS GUDAVlClUS: A short survey of the First Statute of Lituania. In: Lietuvos Statutas/The Statute of Lituaniae. Vilnius, Artlora. 2002. 36. p. A fenti adatokért Jolanta Karpaviciené-nek mondok köszönetét.

23 MIHAJLO Lanovic: Privatno pravo Tripartita. Zagreb, 1929., MILIVOJ Maurovic: Privatno pravo Tripartita. Zagreb, 1926.

24 Pece Ferenc: A jus publicum croatico-hungaricum kialakulása a horvát felsőoktatási tanrendben. = Magyarság és Európa. 8. Budapest, 1994., Heka László: A szláv népek joga. A Pólay Elemér Alapítvány Tansegédletei. Szeged, 2006. 28-31. p.

25 KAREL KadleŐ: Verbőczyovo Tripartitum. A soukroné Právo Uherské i. Chorvatské álechty v Ném Obsazoné. V. Preze, 1902.

198