Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)

I. KÖZÉPKORI JOGKÖNYVEK, RENDISÉG ÉS ETNIKAI AUTONÓMIÁK

Végül Rady arra is gondol, hogy Werbőczy Prológusának készítésekor felhasználta Temesvári Pelbart Pomerium-kt. Egyetlen Szent Imréről szóló prédikációjában ugyanis négy olyan idézet is felfedezhető Arisztotelésztől, Nagy Gergelytől, Szent Ambrustól és Szent Jeromostól, amelyek a Prológus első fejezetében olvashatók. Majd megállapítja, hogy a Prológus 40%-áról bizonyított, hogy az illető részeket más szerzőktől vette át, és feltehető, hogy még további átvételekre derül majd fény.11

Rady filológiai bravúrokat felvonultató cikkében jelentősen továbbvitte a Prológus, illetve a Tripartitum-kutatás ügyét. Példaadó továbbá abban, hogy a vonatkozó irodalmi, történeti és jogtörténeti szakirodalomra egyaránt támaszkodott tanulmányában, amire a hazai szerzők között Bónis György esetében találunk példát. Kubinyi András éppen a Summa Legum-ra Budapest történetében hivatkozik, amint ezt Gönczi Katalin is teszi.12 Szende Katalin pedig középkori városi végrendeletekről írva használ történeti és jogtörténeti szakirodalmat.13 Számosán azonban kevéssé hajoltak közel a műhöz és egyoldalúan kezelték a szakirodalmat. E történészek és irodalmárok véleményéről gyűjtött össze Gazda István egy csokorra valót a Tripartitum 1990. évi kiadásának szerkesztői előszavában.14

A Prológus, amint az általános felfogás tartja, a mű tudományos és elméleti alapja. Szászy István két egységre bontja. Az 1-12. cím az általános fogalmakat: jog, igazság, jogtudomány tartalmazza, szól a jog felosztásáról, a természeti jogról, a nemzetek jogáról, valamint a polgári jogról, majd a magyar magánjog forrásairól, a törvényről a statútumról, a jogszokásról és ezek erejéről. A 13-16. terjedő címek a jogalkalmazás tanát foglalják magukban, úgy mint a bíró személyét, a bírói vizsgálatot, az ítélést, a bírói joghatóságot, a bírói lelkiismeretet, a bíró tisztét és kellékeit.15

A magunk részéről oly szoros összefüggést a Prológus és a mű további részei között nem látunk, mint számos kutató. Az utóbbiakban foglaltak — a középkori felfogást követően — az Európában az egyes művek keletkezése idején elfogadott jogi normákat és intézményeket írják le. Werbőczy Prológusában elődeihez hasonlóan idézi azon jeles tudósokat és tekintélyeket, akiket a korban illett ismerni. Ezzel tájékozottságát és hitelességét igazolja, magának és könyvének tekintélyét alapozza meg. Ezután pedig a magyar állam addig átélt évszázadai során kialakult szokásjogát rögzíti. így járt el Eike von Repgow majd 300 évvel korábban. Az előszóba és az első könyvbe került néhány általános fogalom esetében nála is találkozunk a Biblia mellett Gratianus, Isidorus és mások nevével.16 A római jogászok nevével csak azért nem, mert akkor még munkáik

11 Martyn Rady 2006. 2-9. p.

12 Kubinyi András: Budapest története a későbbi középkorban Buda elestéig (1541-ig). In: Budapest története a későbbi középkorban és a török hódoltság idején. Szerk.: Gerevich László, Kosáry Domokos. Budapest, 1973. 43-95. p., KATALIN GÖNCZI: Ungarisches Stadtrecht aus europäischer Sicht. Die Stadtentwicklung im spätmittelalterlichen Ungarn am Beispiel Ofen. Vittorio Klostermann. Frankfurt am Main, 1997.

13 Szende Katalin: Otthon a városban. Társadalom és anyagi kultúra a középkori Sopronban, Pozsonyban és Eperjesen. Társadalom- és művelődéstörténeti tanulmányok 32. MTA Történettudományi Intézete. Budapest, 2004. 58-115. p.

14 HK XIV-XXIV. p.

15 Szászy István 1942. 93. p.

16 Eike von Repgow: A szász tükör. Közreadja: Blazovich László, Schmidt József. Szeged, 2005. 105-119. p.

197