Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)
I. KÖZÉPKORI JOGKÖNYVEK, RENDISÉG ÉS ETNIKAI AUTONÓMIÁK
tál végzett óriási feltáró munka, amelyet Ivan Chalupecky lőcsei levéltárigazgató segített, egyrészt körülhatárolja azt a területet, ahol a Willkür elterjedve hatást gyakorolt a jogéletre, másrészt meghatározza azon időpontot is, ameddig használták, ez pedig mindenképp a 19. század első fele lehetett. A kiadásokra itt nem térünk ki, mert azok kutatók és tudósok érdeklődésének eredményeként születtek. Figyelemre méltó azonban, hogy a két említett királyi szabad városban, amelynek közjogi jogállása eltért a szász provinciáétól, a magánjogot lefektető jogkönyvet ugyancsak hatályosnak tartották. A szepességi jogkönyv szerzője a helyi jogban jártas ember volt, aki tanulmányairól keveset, szinte semmit sem árult el. Munkájának középpontjában a tulajdonjog állt, ezzel összefüggésben gyűjtötte össze a család- és öröklési jogi artikulusokat. Nem volt igénye arra — mint előképének, a Szász tükör szerzőjének —, hogy a mű elé írt élőbeszédben szóljon a világról alkotott véleményéről, világlátásáról, bemutassa a jogról alkotott felfogását. Még csak arról sem ad hírt, mi indította az artikulusok összegyűjtésére és lejegyzésére, kiknek szánta munkáját, és mi célból készítette el azt. Ellentétben a Szász tükör szerzőjével, a közjog iránt sem mutatott sok érdeklődést. Mégis azt kell mondanunk, hogy ismerte a művet, mert saját gyűjteményének szerkezete és a Szász tükör között hasonló vonásokat fedezhetünk fel. Mint a Szász tükör tartományi jogról szóló három kötetében, elől állnak a tulajdon-, család- és öröklésjogi témával foglalkozó artikulusok, azokat követik a kötelmi jognak mondott szakjog alá sorolható, szerződésekkel kapcsolatos szabályok. Érthető, mivel szoros összefüggésben állnak a tulajdonnal. Az eljárásjogi artikulusok elszórva végig jelen vannak a műben, akárcsak a büntetőjogi szabályok. A Szász tükörből kimaradt ipari és kereskedelmi tevékenységet szabályozó határozatok a kötet végére kerültek. Az egyes artikulusok nem minden esetben felelnek meg a mai szakjog területeinek, előfordul, hogy egy szabály két helyre is beilleszthető lenne. A büntetőjog és eljárásjog köre például gyakran nehezen választható szét az egyes artikulusokon belül. Ám úgy véljük, mégis sokat mond e tartalomról a számszerűsítés, egyúttal mutatja a mű szerkezeti felépítését. Tulajdon-, öröklési és családjog: 2., 4., 5., 6., 7., 8., 9., 10., 11., 12., 13., 15., 16., 17., 63., 65., 66., 81., az összes (93) artikulus 20,4%-a. Kötelmijog: 18., 19., 20., 21., 22., 23., 24., 25., 26., 28., 29., 36., 37, 53., 75., 84., az összes artikulus 16%-a. Eljárásjog: 3., 27., 38., 39., 4L, 42., 44., 45., 47., 48., 54., 55., 57., 58., 59., 60., 61., 67., 76., 78., 80., 82., 83., 86., 87., 89., 90., 91., 92., 93., az összes artikulus 32,4%-a. Büntetőjog: 14., 30., 32., 33., 34., 35., 43., 46., 49., 50., 51., 52., 73., 77., 88., az összes artikulus 17,3%-a. Ipar, kereskedelem: 40., 68., 69., 70., 71., 72., 74., 79., az összes artikulus 8,6%-a. Közjog: 1., 56., 62., 85., az összes artikulus 4,3%-a. Ha a számsorra nézünk, világosan kibontakozik előttünk: a szerző próbálkozott tárgyi csoportosítással, mert az egyes szakjogokhoz tartozó szabályokat igyekezett egybegyűjteni. A tulajdon-, család- és öröklési jogot főképp az 1-től 20-ig terjedő artikulusok tartalmazzák, a kötelmi jogot a 20. és 30. közöttiek, míg a rendkívül szórtan elhelyezkedő eljárásjogi szabályok fele megtalálható a 38. és 61. artikulusok között. Az iparra és kereskedelemre vonatkozók pedig egy kivételével — amelyet a büntetőjogiak közé is sorolhatnánk — a 68. és 79. között helyezkednek el. 18
