Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)
I. KÖZÉPKORI JOGKÖNYVEK, RENDISÉG ÉS ETNIKAI AUTONÓMIÁK
erősített.15 Csercsi (Cherche) Bálint ugyancsak örökségi jogon viselte a kapitányságot Törtei-, Bojcsa- és Kömpöcszálláson, akárcsak Halas János a Halas székhez tartozó Borbás- és Kalasszálláson.16 Komjáthy Miklós e helyzet megfelelőjét a frank birodalom többé-kevésbé egymással vérrokonságban álló arisztokráciájához hasonlítja. Közülük választotta ki Nagy Károly a grófjait. A grófi jogok öröklődtek, még akkor is, ha éppen a család egyik tagja sem viselt grófságot, mint hivatalt, amelynek hivatalos öröklési rendje nem létezett, feltehetően mindig a leginkább rátermett viselte a méltóságot. Mi úgy véljük, nem szükséges ilyen távolból hozni az analóg példát. Hasonló helyzet alakult ki a székelyeknél az előkelők, a lófők és a gyalog székelyek rendjével, amely három közül az utóbbi kettő rokonítható a kunok kapitányaival és a rurálisokkal.17 A kunok előkelői a 15. századra már beolvadtak a magyar nemességbe. Komjáthy, akinek megfigyelését Györffy György tekintélye18 miatt nem használták fel tudós generációk, kevesebb figyelmet fordított a ruralisokra; földműveseknek tartotta őket, akik mint afféle jobbágyok, a szálláskapitány joghatósága alá tartoztak.19 Maga a latin szó „mezei, falusi” jelentésű. A magunk részéről nem alávetetteket látunk bennük, hanem szabadokat és elsősorban pásztorokat, akik saját állatállománnyal rendelkeztek, és a kapitányokhoz hasonlóan ugyancsak katonai szolgálatot teljesítettek. Ők azok, akik a legelőkért, a kun pusztákért folytatták a harcot a szegediekkel szemben a 15. század második felében, amikor a nagyállattartás és kereskedelem fellendült, és a legelők oly fontossá váltak mindkét fél számára.20 Ha nem így állt volna a dolog, hogyan választhattak volna a kapitányokéval azonos rangú tisztségviselőt a székbíróságba, és a tizenkét esküdt sem csak közülük toborzódott volna. Adójukat a királynak, illetve tisztségviselőjének, az ispánnak fizették az 1456. évi oklevél szerint. E szabad kunok az 1451. évi idézett oklevél alapján a székbíróság ülésein részt vehettek, amely mintegy emléke azon korábbi bírósági közgyűlésnek, amelyen az illető területen élő kunok egyeteme döntött a peres ügyekben, és amelyből kifejlődött az esküdtekkel való bíráskodásuk. Mindez természetesen nem jelenti a jobbágyi sorú kunok jelenlétét társadalmi tagozódásukban. Kivált ide tartoznak azok az emberek, akik az oklevél szerint a kapitány kenyerén élnek. Bennük nem pusztán a háziszolgákat látjuk, ide soroljuk azokat a pásztorokat, akik a kapitányok állatállományát legeltetik, illetve földművelő feladatot látnak el. Az idők folyamán a ruralisok közül, akik elvesztették állatállományukat, ebbe a ré15 Reizner JÁNOS: Szeged története IV. Oklevéltár név- és tárgymutató. Szeged, 1900. XXII. sz. 16 Gyárfás III. 119. 120. sz. 17 Connert JÁNOS: A székelyek intézményei a legrégibb időktől az 1562-i átalakulásig. Kolozsvár, 1901. 3-20. p.; Dr. Szádeczky Kardoss Lajos: A székely nemzet története és alkotmánya. Budapest, 1927. 52-63. p.; Kring (Komjáthy) Miklós 1932. 176-179. p. 18 Györffy György 1990. 274-279. p. és Passim. 19 Kring (Komjáthy) 1932. 57-63. p. 20 Szeged története 1. A kezdetektől 1686-ig. Szerk.: Kristó Gyula. Szeged, 1983. 461-462. p. A vonatkozó rész Kulcsár Péter munkája. 166
