Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)

I. KÖZÉPKORI JOGKÖNYVEK, RENDISÉG ÉS ETNIKAI AUTONÓMIÁK

las szék volt. Számunkra fontos, hogy az oklevél feltünteti a bíróság tagjait, amelyből kitűnik: a székbíró, Szerdahelyi Imre fia György kiküldött bíró lehetett, titulusából „egregius” nemes volta derül csak ki. A magunk részéről nemes kunnak tekintjük Szerdahelyi Györgyöt. Bár a szék bíróságának ülését Halas mezővárosban tartották, annak önkormányzatától független testület volt. Olyan viszony lehetett közötte és a mezőváros tanácsa között, mint a megye és bírói fóruma, a sedria és a város vagy mezőváros tanácsa között, amelyek egymástól függetlenül működtek.

A bíróság vezetőjének és tagjainak személyéről Halas székben nézeteltérések támadtak a kapitány rendű és a szabad állású királyi kunok között, amelyet Marczali János zalai, somogyi és kun ispán rendezett el 1456. augusztus 16-i oklevelében kiadott szabályzatával.12 A rendelkezés szerint a kapitányok és a mezei kunok egy-egy esküdt kapitányt válasszanak maguk közül, melléjük a tizenkét esküdtet pedig a mezei kunok jelöljék soraikból. Ezen egy évre választott tisztségviselőknek gazdasági, igazgatási és törvénykezési feladatot kellett ellátniuk. Mindenekelőtt ők vetették ki és szedték be a király számára fizetendő adókat, az akópénzt, a collecta-1, a victualia-1 és a mindenkori kun ispán járandóságát, amelyet bármely szálláson a kapitányok joghatósága alatt élő minden ruralis kun fizetni tartozott, kivéve azok, akik pénzbeli juttatás helyett a kapitányok házainál az ő kenyerükön élve szolgáltak.13 A kapitányok a tizenkét esküdt tudta és akarata nélkül semmiféle adót nem szedhettek tőlük.

A szálláskapitányok a joghatóságuk alá tartozó kunok felett ítélkezni tartoznak, ám ha ezzel valamelyik fél nem elégedett meg, birság fizetése nélkül a székhez fordulhat, azaz fellebbezhet a szálláskapitánytól a szék bíróságához. A kapitányok és a rurálisok megegyeztek abban: ha valamelyik peres fél nem fogadja el a székbírák döntését, ezer arany forintot tartozik fizetni. E hatalmas összeg kifizetése szinte lehetetlenné tette a fellebbezést.

Jelen oklevél híranyaga azért rendkívül fontos számunkra, mert értelmezhetővé teszi azt a sok részinformációt, amely számos egyéb oklevélből ránk hagyományozódott. Mindenek előtt a 15. század közepi kun társadalomra vonatkozóan ad értékes információt. Már Komjáthy (Kring) Miklós észrevette, hogy az oklevélben a capitanei szó két jelentésben szerepel.14 Egyrészt jelenti a kapitányok rendjét az „inter annotates Capi- taneos et rurales Comanos”, ahol a rurálisok mellett szerepel csoportjuk. Egy réteget jelöl a kifejezés, amelyhez azok a családok tartoznak, akikből a szálláskapitányok kerülnek ki, akiknek joghatósága alá tartoznak a rurálisok: „[...] iidem Rurales Comanl sub nominibuspredictorum Capitaneorum existentes [...]”. A szálláskapitány — egyetértve Komjáthyval — földbirtokos, aki birtokosi jogán gyakorolta a jurisdictio-1. A székkapitányokat pedig, akiket évenként választottak, Jurád Capitanei-nek nevezi az oklevél. Ők hivatalviselők, akiket egy évre választottak. Ezen oklevél leírásának fényében mások mellett világos lesz számunkra, miért rendelkezett Orgoványszállási György kapitány rokonaival együtt ősi szabadsággal, amelyet Zsigmond király 1436-ban meg12 Gyárfás III. 156. sz.

13 „[...] exceptis illis ruralis [sic!] Comanis, qui pro precio pecuniali ipsis Capitaneis in domibus ipso- rum super propriis panibus ipsorum utuntur ac serviunt.” Gyárfás III. 156. sz.

14 Kring (Komjáthy) 1932. 176. p.

165