Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)
I. KÖZÉPKORI JOGKÖNYVEK, RENDISÉG ÉS ETNIKAI AUTONÓMIÁK
mindezt Szende Katalin megállapítja.45 Arra azonban az általunk vizsgált anyag alapján óvatosan mégis következtetni tudunk, milyen szokásjogi normák mentén készültek Pozsonyban a végrendeletek 1410 és 1529 között.46 Az elsőként említett szabályt, amely legközelebb áll a törvényes öröklés rendjéhez, és Pozsonyban más tárnoki városokhoz hasonlóan hatályos volt,47 számos testamentum követi, azaz a fejenkénti örökösödés gyakorlatát találjuk fel bennük. Katharina Gebhart felesége 1459-ben főörökösökként gyermekeit: Ludbig-ot és Ludmille-t nevezte meg, akik szőlőt kaptak, gyámul pedig férjét jelölte ki számukra.48 Hogy férjével miképpen egyezett meg, arról nem szól a végrendelet. Mellékörökösként az egyháznak hagyott javakat. Barbara, Hans Potenperger felesége 1460-ban minden vagyonát Harm- sen nevű fiára, Elene-re, lányára és férjére örökítette úgy, hogy mindegyik túlélőnek egyenlő mértékben egyharmadot juttatott.49 Peter Kraus 1476-ban feleségére és lányára, Dorothea-ra örökítette ingatlanait, a házat és a szőlőket, míg az ingóságot feleségére hagyta. Művelt ember volt, mert könyvei között megemlítette a Nagy Sándorról és Artúr királyról szóló könyvét.50 Ugyancsak a törvényes öröklés szabályai szerint haladt Paul Spieß, aki minden vagyonának örököseiként feleségét és még kiskorú fiait nevezte meg, akik majd felesége és Budán élő unokatestvére irányításával nevelkedjenek és házasodjanak. Kikötötte azt is, ha felesége nem megy újra férjhez, utána a gyerekek örököljenek, továbbá ha az egyik fiú meghalna, utána a másik örököljön. Óvatos volt, mert szólt arról is, ha nem hal meg, újra végrendelkezik.51 Végül Friedrich Müllner 1487-ben minden ingó és ingatlan vagyonát feleségére, Annára és két gyerekére, La- renntz-re és Agnes-re hagyta.52 Úgy véljük, az említettek közé tartozik még Simon Sneyder végrendelete, 1433-ból, aki feleségére és fiára szőlőt hagyott, a házát pedig — úgy határozott — adják el, és a befolyt összeget felezzék meg.53 A kései kutató nem mindig tudja az örökhagyók akaratát szabályhoz, szokásjogi normához igazítani. Számos efféle, nehezen értelmezhető dokumentummal találkozhatunk.54 Mégis talán az bontakozik ki a sorok közül, hogy ezen esetekben az örökhagyó, amint a Summa Iegum-be\i második szabályunk írja, úgy osztja fel a vagyonát, ahogy 45 Szende Katalin: Otthon a városban i. m. 91-93. p. 46 Das Preßburger Protocollum Testamentorum 1410(1427)—1529. Hrsg.: Judit Majorossy u. Katalin Szende. Wien-Köln-Weimar, 2010. 47 Király János: Pozsony város joga a középkorban. Budapest, 1894. 159-162. p. 48 „Von erst schaf ich meinen Weingarten Hegenger gelegen an der Hochnei [...] meinen zwain kindern, Ludbigen und Ludmillen [...]” - Preßburger Protokollum i. m. 194. sz. 49 „Item auch schaff ich all mein guter, haws, hof und weingerten mit allen iren zugehorungen, alls hernach geschriben steen, und mein varund guter, nichts davon ausgenommen ledigklichen Hannsen, meinem sun, Elenen, meiner tachter, und Hannsen Potenperger, meinen lieben mann, yeden gleich ain dritteil, [...].” - Preßburger Protokollum i. m. 195. sz. 50 Preßburger Protokollum i. m. 351. sz. 51 Preßburger Protokollum i. m. 441. sz. 52 „Item darnach all mein gilt, haws, müll, erb und varundgut, wie das genannt ist, schaff ich meiner hawsfrawnn, Annen, und unnsern beiden kindern mit namen Larenntz und Agnes [...].” - Preßburger Protokollum i. m. 444. sz. 53 Preßburger Protokollum i. m. 26., 34. sz. 54 Preßburger Protokollum i. m. 11., 28., 31., 41., 47., 146., 148., 193., 385. sz. 141
