Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)
I. KÖZÉPKORI JOGKÖNYVEK, RENDISÉG ÉS ETNIKAI AUTONÓMIÁK
peis-mk nevezett jogkönyvből,29 amely közelebb visz bennünket a tartományi jogkönyvekbe foglalt szabályok után tárgyunkhoz, a városi joghoz. Mielőtt közelebb hajolunk a műben leírt örökösödési joghoz, vessünk egy pillantást a műre és alkotójára. A Summa legum Raymundi Parthenopeis a civiljog népszerű, könnyen érthető latin nyelven megírt összefoglalója, amelyet németre is átültettek. A civilisztikai fejezetek mellett államelméleti kérdéseket fejteget, továbbá büntető anyagi és büntető eljárásjogi fejezeteket tartalmaz. A szakirodalom keletkezését a 14. századra helyezi, ám lehetséges, hogy már a 13. században megszületett. Számos elemzést készítettek róla, azonban sem a szerző személyét, keletkezésének helyét, hagyományozódását és hatását megnyugtató módon nem tárták fel. A felsoroltak körül számos nyitott kérdés maradt. A külföldi szerzők mellett magyarországi hatását a Tripartitummal meglévő kapcsolata miatt magyar tudósok is elemezték.30 Egyedül csak az 1506. évi krakkói kiadás nevezi a szerzőt doctor utríusque juris Raymundus Parthenopensis alias Ncapolitanus-nak, akit ennek alapján tekintettek már magdeburginak (Parthenopensis), nápolyinak és bécsújhelyinek is. Ez utóbbi eredetűnek véli Alexander Gál bécsi jogász professzor, akinek két nyelvű (latin, német) kiadását használjuk.31 Ami a szerző származását illeti, Bónis Péter álláspontját fogadjuk el, aki részletes elemzés után bolognai és nápolyi illetőségűnek tartja a szerzőt, akit Raymundus de Bononia de Sancto Petro-val azonosít a kutatás, aki Bologna-ban tanult és Nápolyban tanított.32 Itáliai eredete mellett szól a mű stílusa, tagolása, tartalma és irodalmi apparátusa, továbbá az, hogy főként az igazgatásjogi, valamint büntetőjogi részekben fel lehet fedezni az észak-itáliai városi kommunák jogát, és az, hogy bár külsődlegesen és felszínesen — mint W. Ogris megállapítja — követi a római jog tagolását (személyek-dolgok-eljárások), amivel messze előbbre jár az asszociatív úton szerkesztett korabeli tartományi és városi jogkönyvekhez képest. A római jogi eredetű ius commune hatása érződik a rendszerességre törekvő szerkesztésben, az anyag tematikus elrendezésében, az absztrakcióra törekvésben, valamint a fogalmak pontos tisztázásában. Ogris felismerni vélte a mű rokonságát a szász jog által befolyásolt korabeli lengyel jog egyes részeivel és a magyar tárnoki joggal. A Summa legum Raymundi példányai jobbára az utóbbi két országban maradtak fenn. Az egykori tárnoki városokban — Sopron kivételével mindenütt — egybekötötték a tárnoki jogkönyvvel, ezért Ogris feltételezi, hogy a Summa legum Raymundi az Anjou királyokkal érkezett Kelet-Közép-Európá- ba.33 Reihe 218.). Frankfurt am Main, 2000. 37-129. p. Összefoglalóan: Heiner LOCK: Über den Sachsenspiegel. Entstehung, Inhalt und Wirkung des Rechtsbuches. Mit einem Beitrag zu den Grafen von Falkenstein im Mittelalter von Joachim Schymalla. 2. überarbeitete, erweiterte Auflage. Dössel (Saalkreis), 2005. 29 Die Summa legum brevis levis et utilis des sogenannten Doctor Raymundus von Wiener-Neustadt. Hrsg.: Alexander Gál. Weimar, 1926. 30 A korábbi irodalomra 1.: Bónis Péter: A Summa legum Raymundi Parthenopei magyarországi jelenléte és jelentősége. Jogtudományi Közlöny. 2002/5. szám. 229-231. p. 31 L. 29. sz. jegyz. 32 Bónis P.: A Summa legum Raymundi i. m. 231. p. 33 Werner Ogris: Raymund von Wiener Neustadt. HRG 4. 200-203. hasáb., Bónis P.: Summa legum Raymundi i. m. 230-231. p. 137
