Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)

I. KÖZÉPKORI JOGKÖNYVEK, RENDISÉG ÉS ETNIKAI AUTONÓMIÁK

Birtokhoz, tulajdonhoz illetőleg a felettük való hatalomhoz többféleképpen: adományozás vagy vásárlás által, peres úton, elbirtoklás, illetőleg örökség révén lehetett jutni. Az öröklés és az örökösödési jog kialakulása az európai jogban hosszú múltra vezethető vissza. A házközösség, a nagycsalád és a nemzetség öröklési viszonyait bőven fejtegeti a szakirodalom,4 amint azt is, mennyire játszott közre a kialakulás folyamatában a kánonjog azzal, hogy Krisztust mintegy az örökhagyó fiának tekintvén az egyház egy fiúrészt kapva részesedett az örökségből. E szemlélet az alapja a lélek része (mor- tuaríum) kialakulásának.5 A kezdeti, csak vérségi alapú öröklés rendjét képviselőinek sugallatára az egyház javára tett adományok kezdték megbontani, ezen a vérségi öröklésen bekövetkezett áttörést követték az örökösödési szerződések, majd pedig a végrendeletek.

A tulajdon- és öröklési jog a középkorban sem különíthető el a családjogtól. Szociális alapját a kora-középkorban a nagycsalád képezte. Tagjai a rokonság által kapcsolódtak össze, és a különböző rokonsági szinteken állók különböző öröklési lehetőségekkel rendelkeztek. Eike von Repgow, a Szász tükör szerzője a különböző rokonsági fokon állók helyzetét az emberi test tagjaihoz hasonlította. E szerint a fej jelenti a szülőket, a nyak a gyerekeket, a vállhoz tartoznak az unokák és így tovább, egészen a kéz középső ujjának körméig, a hetedik fokig. Eddig tartott a rokonság,6 egyúttal a törvényes öröklés lehetősége. (Ebben a felfogásban gyökerezik egyébként a hetedíziglen szavunk jelentése.) A Szász tükör ismeri az örökség fogalmát: „örökségnek nevezünk minden vagyont, amit egy férfi halálakor hátrahagy.”7

A Szász Tükör már megkülönbözteti a tulajdon és a tulajdon feletti hatalom vagy uralom (Gewere) két formáját: az ingót és ingatlant. „Ha az épület helye az épülettel együtt nem az asszony tulajdona, akkor a férje halála esetén a gyászidő leteltét követő hat héten belül úgy hagyja el azt, hogy a földhöz ne nyúljon.”8 Az ingatlanokkal szemben mindazon dolgok, amelyek állaguk változtatása nélkül elmozdíthatok, az ingók közé tartoztak, mint például a fából ácsolt házak, piaci bódék vagy a szélmalom. Mindazt, amit a fáklya lángja felemészt, illetve eléghet és elpusztulhat, az ingókhoz számí4 Hans-Rudolf Hagemann: Erbrecht. HRG 1. 971-977. hasáb.; Coing, H.: Europäisches Privatrecht i. m. 559-561. p. Összefoglalóan: Ruszoly J.: Európai jog- és alkotmánytörténelem i. m. 193-195. P5 Solymosi LÁSZLÓ: a földesúri járadékok új rendszere a 13. századi Magyarországon. Budapest, 1998. 111-136. p., Jan Hallebeck: Dispositions ad pias causas in Gratian’s Decretum: Should the Portio Christi be Restricted to a Child’s Share? In: Reinhard Zimmermann (Hrsg.). Der Einfluss religiöser Vorstellungen auf die Entwicklung des Erbrechts. Tübingen, 2012. 79-102. p., Bernd Kannowski: Germanisches Erbrecht und Religion. In: Reinhard Zimmermann (Hrsg.), i. m. 119-137. p.

6 Karl August Eckhardt: Sachsenspiegel. Landrecht. (Monumenta Germaniae Historica. Leges. Fontes iuris Germanici Antiqui. Nova series 1.) Göttingen, 1973. Magyar fordítása: Eike von Repgow: A Szász tükör. Közreadja: Blazovich László, Schmidt József. Szeged, 2005. (továbbiakban: Ssp.) Tartományi jog (továbbiakban: Tj.) 3. 3. sz. A tanulmányban előforduló német szövegeket Schmidt József fordította.

7 „Mit welchem Gut der Mann stirbt, das heißt alles Erbe.” - Ssp. Tj. 6. 1. sz. A könnyebb érthetőség kedvéért az Ssp-t a mérvadó Eckhardt-féle mai német nyelvre történt átírásból idézzük.

8 „Wofern der Frau die Stätte nicht mit dem Gebäude gehört, soll sie, wenn ihr Mann stirbt, binnen sechs Wochen nach dem Dreißigsten mit dem Gebäude räumen, so das sie die Erde nicht verletzte.” - Ssp. Tj. I. 20. 2. sz.

132