Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)

I. KÖZÉPKORI JOGKÖNYVEK, RENDISÉG ÉS ETNIKAI AUTONÓMIÁK

át, igaz, időközben módosulások történtek. A vendégek akár városlakóként, akár másképpen egy-egy meghatározott vidékre, területre érkeztek, kezdetben a királytól kapott jogok és kiváltságok csak saját közösségeikre és azok tagjaira terjedtek ki. A németség jelentős számban érkezett az országba a 13. század során. A hospesek egyrészt a később legjelentősebbé váló városokban telepedtek le, mint például a majdani hét (Pesttel együtt később nyolc) tárnoki városban (Buda, Sopron, Pozsony, Bártfa, Eperjes, Kassa, Nagyszombat), továbbá az alsó- és felső-magyarországi bányavárosokban, valamint Lőcsén, továbbá Erdélyben Radnán, Kolozsvárott és Besztercén.1 A betelepülők a keletről jövő népekhez hasonlóan területeket kaptak, így a németek (szászok) a Szepes- ségben (Zips), valamint Erdélyben a Király földön (Königsboden), miután onnan II. András király (1205-1235) a német lovagrendet kiűzte. A telepesek akár keletről, akár nyugatról jöttek, jelentős autonómiában részesültek a királyoktól. Az autonómia részben a városi szabadságjogok elnyerését, részint az etnikai autonómiát jelentette, amelyeket az egyes népcsoportok nagy királyi privilégiumlevélben vagy hosszú idő alatt, lépésről lépésre szereztek meg. Az előbbire a németek, az utóbbira a kunok adnak példát, akik az 1279-ben, a kun törvényekben lefektetett szabadságjogaik mellé a későbbi évszázadok során újabbakat szereztek a királyoktól.2

Hazánkban elsőként — 1224-ben, az Andreanumban — az erdélyi szászok nyerték el királyi privilégiumlevélben lefektetett szabadságjogaikat, megelőzve az összes, városoknak adott kiváltságot, amelyek nem tartoznak jelen témánk körébe. Ezen adománylevél mindazon kiváltságokat tartalmazza (szabad bíró- és plébánosválasztás, a háztelek és birtok szabad örökítése, továbbá gazdasági szabadságjogok: piac és vámszabadság, stb.), amelyeket a királyok rendszerint adhattak a bevándorló, azaz hospes alattvalóiknak.3 Az erdélyi szászok elnevezése, akárcsak később a magyarországi németek sváb

1 FÜgcdi Erik: Befogadó: a középkori magyar királyság. In: Történelmi Szemle 21. (1979) 356-375. p.; Kubinyi András: Zur Frage der deutschen Siedlungen im mittleren Teil des Königreichs Ungarn (1200- 1541). ln: Die deutsche Ostsiedlung des Mittelalters als Problem der europäischen Geschichte. Hrsg.: Walter Schlesinger. Vorträge und Forschungen (Sigmaringen) 18. (1975) 355-376., 527-566. p.; Konrad GÜndisch: Siebenbürgen und die Siebenbürgen Sachsen. Unter Mitarbeit von Mathias Beer. München, 1988. 20-59. p. (Studienbuchreihe der Stiftung Ostdeutscher Kulturrat 8.); AlmáSI Tibor: A tizenharmadik század története. Budapest, 2000. 5-9.; Kristó Gyula: Nem magyar népek a középkori Magyarországon. Budapest, 2003. 121-167., 167-179., 219-233., 235-245. p.

2 Fekete Nagy Antal: A Szepesség területi és társadalmi kialakulása. Budapest, 1934. 253-328. p.; Györffy György: A magyarországi kun társadalom a XIII-XIV. században. (A kunok feudalizálódása.) In: UŐ: A magyarság keleti elemei. Budapest, 1990. 274-304. p. (Első közlés: 1953.); Benkö Elek: Erdélyi szászok. In: Korai magyar történeti lexikon (9-14. század). Főszerk.: Kristó Gyula. Szerk.: Engel Pál-Makk Ferenc. Budapest, 1994. 618. p.; K. GÜNDISCH: Siebenbürgen i. m. 20-59. p.; Kristó Gyula: Nem magyar népek i. m. 123-128.; Maksay Ferenc: A szászság megtelepülése. In: Erdély és népei. Szerk.: Má- lyusz Elemér. Budapest, 1999. 87-103. p.; Otto Mittclstrass: Beiträge zur Siedlungsgeschichte Siebenbürgens im Mittelalter. München, 1961., UŐ: Terra syculorum terrae Sebus und der Sächsische Unterwald. In: Zur Rechts und Siedlungsgeschichte der siebenbürger Sachsen. München, 1971. (Siebenbürgisches Archiv 8. Archiv des Vereins für Siebenbürgische Landeskunde. Dritte folge) 54-62. p.; Kristó Gyula: A korai Erdély (895-1324). Szeged, 2002. (Szegedi Középkortörténeti Könyvtár 18.) 157-189. p.

3 Hanzó Lajos: Az erdélyi szász önkormányzat kialakulása. Szeged, 1941.; Karl Kurt Klein: Geysanum und Andreanum. Fragmentarische Betrachtungen zur Frühgeschichte der Deutschen in Siebenbürgen. In: Siebenbürgisches Archiv 8. i. m. 54-62. p.; Dirk Moldt: „Unus sit populus et sub uno judice”. Bemerkungen zum „Goldenen Freibrief’ der Siebenbürger Sachsen. In: Zeitschrift für Siebenbürgische Landeskunde 22 (93.) Jahrgang (1999), Heft 2. 197-216. p.; Kristó Gyula: A korai Erdély i.

12