Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)

I. KÖZÉPKORI JOGKÖNYVEK, RENDISÉG ÉS ETNIKAI AUTONÓMIÁK

neve, véletlenszerű.4 E gyűjtőnév alá más népek is tartoztak. A Királyföldre több helyről érkeztek, az első telepesek például éppen a Rajna vidékéről.

Az erdélyi szászoké mellett a Magyar Királyságba érkező németeknek adott másik területi-etnikai autonómia alapjait V. István király privilégiumlevele rakta le. A Sze- pességbe költöző telepesek, akik mezőgazdasággal és (egyéb) munkával foglalkozó egyszerű emberek voltak, az oklevél szerint ispánt (grófot) vagy bírót szabadon választhattak maguknak. Ispánjuk vagy grófjuk együtt ítélt a mindenkori szepesi ispánnal, ami egyúttal az állami felügyeletet és ellenőrzést is biztosította felettük. A szepesi ispán a bírságokból két részt, míg a comes provinciáé, a szász ispán egy részt kapott. A szepesi ispán (Burggraf) azért ítélkezett együtt a szász ispánnal, mert az előbbi a szászt nem, csak a magyar nemesi jogot ismerte. A bűnvádi ügyekben az ítéleteket a szász tartomány jogai szerint kellett meghozniuk, ugyanis az oklevél biztosította számukra, hogy aszerint éljenek. Lőcsét már az 1271. évi kiváltságlevél a kerület fő helyének (ci- vitas provinciáé capitalis) nevezi. További kedvezmény a szász hospesek számára, hogy provinciájukon kívül senki sem idézhette őket más bíróság elé, csak a megyésispán és a szász ispán ítélkezhetett felettük. Mindezekért a jogokért ellentételezésképpen évente 300 budai finom ezüstmárkát fizettek, és 50 katonát kellett kiállítaniuk a király seregébe. Emellett minden bizonnyal határvédelmi feladatokat is bízott rájuk az uralkodó.5

Hogy kik és mikor érkeztek német földről vagy máshonnan a Szepességbe, és hogy milyen irányból jöttek, arra általánosságban választ adott a tudomány, ám a pontos időt és útvonalat nem sikerült meghatározni. Annyit tudunk, hogy Türingiából, Szászországból, Bajorországból és Sziléziából jöttek a 12. és 13. században.6 Mi inkább azokkal értünk egyet, akik e tág időhatáron belül a németség nagyobb részének — és főképp a Szepességbe érkezőknek — Magyarországra jövetelét a tatárjárás utáni időre helyezik.7 Ha korábban telepedtek volna le, bizonyára nem váratott volna magára 1271-ig a királyi privilégiumlevél elnyerése. A Szepességbe elsősorban Sziléziából érkeztek hospesek, akik a Sziléziából Krakkóba vezető úton jöttek,8 majd onnan nem kelet felé haladtak tovább, hanem délre kanyarodtak. Ezen az úton jutott el a hospesek

m. 173-189. p.; Blazovich László: Az Andreanum és az erdélyi szászok az etnikai autonómiák rendszerében a középkori Magyarországon. In: Molnár Imre Emlékkönyv. Acta Juridica et Politica. Tom. LXV. Fasc. 27. Szeged, 2004. 509-526. p.

4 Frank Gábor: Az Árpád-kor néhány kérdése az újabb német történeti irodalomban. Egyetemi doktori disszertáció. Kézirat. Pécs, 1988. 62-79. p.

5 Szentpétery Imre: Az Árpádházi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke II. 1. (1255) 1270-1301. Regesta Regum stirpis Arpadianae critico-diplomatica. Budapest, 1943. 2116. sz.; Vysady miest a mesteciek na Slovensku (1238-1350) I. Na vydanie pripravil Eubomir Juck. Bratislava, 1984. 55-57. p. 43. sz.; Richard Horna: Stucny nástin dejin pise. Bratislava, 1935. 8. p.; Heiner LÜCK: Zur Rezeption des sachsisch-magdeburgischen Rechts in Osteuropa. Das Beispiel Ungarn. In: Grenzen Überschreiten. Beiträge zur deutsch-ungarischen Kulturwissenschaft. Colloquium Halense B. L. Verlag János Stekovics, 2001. 21- 22. p.; KristÓ Gyula: Nem magyar népek i. m. 145. p.

6 Jan Benka: Osidlenie severneho Slovensko. Kosice, 1985. 93. p.

7 Ilpo Tapani Piirainen: Nachträge zum zipser Recht. I-evoéa, 2001. 12. p.

8 Rolf Lieberwirth: Die Wirkungsgeschichte des Sachsenspiegels. In: Die Wolfenbüttler Bilder- handschrift des Sachsenspiegels. Aufsätze und Untersuchungen. Kommentarband zur Faksimile-Ausgabe. Hrsg.: von Ruth Schmidt-Wiegand. Berlin, 1993. 80-81. p.; H. LÜCK: Zur Rezeption i. m. 17-22. p.

13