Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)
I. KÖZÉPKORI JOGKÖNYVEK, RENDISÉG ÉS ETNIKAI AUTONÓMIÁK
csétjének a felmutatása nem egyszer heves indulatokat váltott ki, amint ez Nagy Balázs esetében történt, akinek felelnie kellett az ütlegelés és szidalmazások miatt, amelyek a bíró pecsétje okán következtek be. A szitkok miatt 10 márka nyelvváltságra, Csiger András kocsisának a megszúrása miatt pedig kalodára ítélték. András a sebesítése miatt egy forintot kapott, ha kettőt akart, tartozott másodmagával esküt tenni — szólt a bíró ítélete.46 Az említett 1552. április 24-i statútum 5. pontja az idézés mikéntjéről szól. Jelentősége miatt idézzük: „Mivel az embereknek a bírói szék elé való idézésében az döbbeni és régi szokást eltörölték, tehát az a határozat, hogy akiket egyenként a bírák pecsétes intézésével valami perben megidéztek, azok tartoznak megjelenni, és akkor a számukra a feleletadásra határnapot lehet adni és kitűzni, hogy előadás alakjában a bíró urak előtt bemutassák.”47 A pecsétküldés tehát továbbra is megmaradt, ezt forrásunk is igazolja, az első megjelenéskor azonban csak a perfüggőség (litis pendent ia) jött létre, és ha az alperes nem akar perbe bocsátkozni, számára újabb időpontot tűzhetnek ki feleletadásra, amellyel bekövetkezik a perbe bocsátkozás, a litis contestant), és elindulhat a peres eljárás újabb szakasza, a bizonyítás. A feleletadásra általában 15 napot tűztek ki. A quindena bevett időpont volt a középkori bírósági gyakorlatban. A meglepő inkább az, hogy octávával, azaz nyolcaddal nem találkoztunk a jegyzőkönyvben. Leginkább az előbbit alkalmazta a debreceni tanács a peres eljárás során. Régi gyakorlat lehetett, mert az 1547. évi április 24-ével induló jegyzőkönyvben már a harmadik törvénykezési napon szerepel,48 és tart az egész korszakon át. A bíróság alkalmazta a három és harminc napos határidőket, de előfordult, hogy kivételesen 22 napos, illetve háromszor 15 napos határidőt tűztek ki.49 Nem egy esetben sor került a bíró pecsétjének a megvetésére, és a perbehívott nem jött el a kijelölt időpontban.50 Háromszor idéztek, és aki harmadszorra sem jelent meg, az pervesztes lett, mint ahogy Nyerges György járt Szabó János elleni perében 1568. szeptember 7-én.5' A felperesnek ugyancsak meg kellett jelennie, mert ha nem tette meg, perét elvesztette. Csak az 1565-66. évekből három példát találtunk erre az esetre a jegyzőkönyvben.52 Mielőtt perre került volna sor, illetve a perek idején a magyar nemesi eljárásjoghoz hasonlóan a városokban ugyancsak lehetőség nyílott a felek számára egyezség kötésére akár a bíróság előtt, akár fogott bírák révén.53 A fogott bírák kijelölésének módjára nem találtunk adatokat a debreceni jegyzőkönyvben, de a felek valóban tiszteletre méltó, vagyonos és tekintélyes polgárok közül választották ki őket. Az 1567. augusztus 2- án tett bejegyzés szerint a Torkos János valamint nővére, Erzsébet asszony, Gardon János felesége közötti jogvitában a bírói méltóságig eljutó Duskás Ferenc, Juhos Antal és 46 DVMJ 1555-1556. 628/4., 628/7. sz. 47 DVMJ 1552-1554. 377/2. sz. 48 DVMJ 1547. 155. sz. 49 Iványi B. 1924. 25. p. 50 DVMJ 1552-1554. 488.; 1565-1566. 87/6., 90/1., 141/5.; 1567-1568. 233/8.; 1568-1569. 292/9.; 1572. 232/4.; 1573. 377/1. sz. és passim. 51 DVMJ 1568-1569. 267/3. sz. 52 DVMJ 1565-1566. 75/10., 77/8., 78/1. sz. 53 Hajnik 1899. 408-409. p. 110
