Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)
I. KÖZÉPKORI JOGKÖNYVEK, RENDISÉG ÉS ETNIKAI AUTONÓMIÁK
A városi bíróságok előtt a városok lakói pereikben és ügyes bajos dolgaikban általában saját magukat képviselték. Felperesként (actor) felléphetett városi polgár és szolgáló, nő és férfi egyaránt. Csak a rovott múltú férfiak és nők voltak perjogképtelenek, amint ez Füle György és Nemes János 1552. évi, valamint Ilkó Bálint és Zajdam Magdaléna peresetéből kiderül. Az is előfordult, hogy nem tudták eldönteni, az illető perben ki az alperes és felperes, amint ez a Tar István és Patkó István közötti jogvitában gondot jelentett 1572-ben. Végül a bíróság a törvény szerint Tar István felperessége mellett döntött.34 A jogi személyeket (egyház, szegényház, céh) természetesen képviselték, a várost a mindenkori bíró, az utcát mint jogi személyt pedig az utcakapitány. A perekkel kapcsolatos írásbeli munkát a városi kancelláriában végezték. Az alperes (in causam attractus) szempontjából fontos szerepet játszott jog- és cselekvőképességét illetően az életkor. Bár vannak erre utalások a jegyzőkönyvben — például 1571-ben Nagy Lőrinc fia, Nagy János borbély elismerte adósságát Lantos Menyhérttel szemben, de még ifjú volt, ezért jogtalanul tömlöcöltették —, pontosan nem deríthető ki, mely évtől tekintik törvényes korúnak, illetve nagykorúnak a fiatalokat. Feltehetően Debrecenben és másutt is az országos szokást követték, amely a fiúkat 12., a lányokat pedig 14. életévüktől tekintették törvényes korúnak, a nagykorúság kezdetének pedig a 24. év számított.35 A perbeli személyek közül az avatkozóra, azaz a felperessel együtt hasonló okok miatt perbe bocsátkozóra nem találtunk példát, ám szavatosra igen. Még többet a kezességre, általában adásvétel ügyében. 1567. június 3-án Debrecenben kezességet vállalt Fillér Péter beregszászi bíró és a polgárok helyett Mészáros Albert beregszászi polgárért Duskás Ferenc debreceni főbíró, Posztómetsző Bálint, Erszénygyártó János, Szabó Ambrus és Ötvös Tamás. Mészáros ugyanis a túri vásáron 300 kősót vett hitelbe Nagy Balázstól, és még nem fizette meg az árát. Amennyiben a beregszásziak november 1-ig nem fizetik meg a só árát, akkor a kezeseknek kell Nagy Balázst kielégíteni — szólt az ítélet.36 Természetesen családon belül is vállaltak kezességet. Somogyi Balázs apjáért (nem édesapjáért) vállalt kezességet 1548-ban egy hónapra 10 forint értékű báránybőrök árának megfizetése miatt.37 Kezességet tömlőéből való szabadságra helyezés érdekében is vállaltak. Ezt tette a váradi Kádas András érdekében Kalmár István főbírónál Tót György, Kádas Menyhért, a kevi Novák Tamás és a váradi Nagy György, egyúttal kötelezték magukat Fóris Jánossal szembeni tartozásának letétbe helyezésére, ami miatt Fóris Kádast tömlöcöltette. A kezességről le is lehetett mondani, amint Forgács Márton tette 1568-ban Asztalos Tamás ügyében, sőt perbe is keveredhetett a kezes, amint ez Borbély Antallal történt 1573-ban.38 A peres felek rendszerint önmagukat képviselték a városi bíróság előtt, ám megjelentek a jogi képviselők, a prókátorok és ügyhallgatók is. Korszakunkban már végig találkozunk az ügyvédekkel. Mivel a városi tanács nemcsak peres ügyekkel foglalkozott, 34 DVMJ 1552-1554. 404/1-2. sz.; 1572. 255/4. sz.; IvÁNYl B. 1924. 26. p. 52. jegyzet. 35 IványiB. 1924. 28-29. p.; Hajnik 1899. 166-167. p.; DVMJ 1571. 126/3. 36 DVMJ 1570. 32/1. sz. 37 DVMJ 1567-1568. 180/9.; 1548. 492. sz. 38 DVMJ 1556-1557. 66/8.; 1568-1569. 260/2. sz.; 1573. 393/1. sz. 108
