Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)

I. KÖZÉPKORI JOGKÖNYVEK, RENDISÉG ÉS ETNIKAI AUTONÓMIÁK

hanem a város lakói számára minden jogügylet fóruma volt, hiteleshelyi tevékenységet is végzett. Örökbevallás, zálogügyek, adásvétel és tiltakozás egyaránt megjelennek a debreceni jegyzőkönyvek lapjain. Máshonnan is hozhatunk rá példát: Szeged városa 1422. július 24-én Szeremle mezőváros kérésére igazolást adott ki Mátyás kovács, egykori polgáruk büntetlen előéletéről, ugyanis semmi köze nem volt felesége tolvajlási ügyéhez, amely után a tömlöcből kijutva az asszony elhagyta urát.39 A tanács ezzel tehát egyik volt polgáráról „erkölcsi bizonyítványt” állított ki.

Az ügyvédvallást ugyancsak a városi tanács előtt tették. A debreceni jegyzőkönyvben számos példa található rá. Szegedi Nagy János 1567-ben Fehér Péter, Nagy Fábián és Katkóné asszony ellen ügyei intézésére a tanács előtt személyesen Deák Solymossy Lászlót rendelte. A győri Sziros Lőrinc a Kádár Lászlóval szembeni adósságai ügyében, tudniillik 40 Ft visszaszerzésére, Debrecenből Darvas Ferencet állította. Az ilyen és ehhez hasonló ügyvédvallással a jegyzőkönyv számos helyén találkozhatunk.40 A Török János említett szabadalomlevele alapján készült városi statútum negyedik pontjában rendeletbe foglalták az ügyvédek kötelességeit és díjazását: „mindenegyes prókátor eskü alatt legyen köteles (szolgálni) és mindenegyes előadásért és válaszért öt dénárt kaphasson és hajthasson be azoktól, akiknek peres ügyét felvállalta. És amint a pert az együttülő esküdtek és bírák vitatni és tárgyalni kezdték, ezeket kivéve mindenki más, aki erre a tisztre nincsen megválasztva, eltávozni tartozik [,..]”41

A 16. század közepén, mivel a peres eljárásban az írásbeliséget szerették volna egyre inkább gyakorlattá tenni, 1552-ben elrendelték a keresetre való feleletadás írásos formáját,42 ami az ügyvédek félfogadásának a nagyobb szükségét vonta magával. Ebből következően merült fel Csömör Gáspár ügye kapcsán: lehetséges-e, hogy a perlekedő felek mindkettejének ugyanazon ügyvéd készítse peres iratait? A tanács határozata alapján elrendelték, hogy „senki perirat szerkesztő a felperesnek és alperesnek ugyanazon ügyben egyaránt nem írhat felperesi beadványt és alperesi feleletet.”43 A prókátornak, ha valakinek az ügyét felvállalta, kötelessége volt a tárgyaláson részt vennie. Zákány Imrét a földesúr székén elmarasztalták 18 márka (!) büntetésben, mivel mint törvényes ügyvéd Zoltán Pál fiai helyett nem jelent meg.44

Az idézésre általában kevés adat maradt fenn középkori nemesi eljárásjogunkból, a városi jegyzőkönyvek — miként a debreceni — azonban bő tárházai az idézés helyi gyakorlatának. Ha egy tisztességes debreceni polgárnak valakivel jogvitája támadt, és perlekedni kívánt, a városi törvényszékre ment, és ott előadta keresetét szóbeli előadással, amelyet proposiüo-nak neveztek, amire a bíró engedélyt adott ellenfelének a bírói vagy a városi pecséttel való megidézésére, amit a felperesnek vagy ügyvédjének volt kötelessége végrehajtani. A bíró egyúttal határnapot tűzött ki a megjelenésre.45 A pecsétküldés (missio sigilli) ősi szokásként élt az európai és a magyar középkori jogban, a városokban maradt fenn legtovább, még a 16. században is használták az idézésre. A bíró pe39 Reizner IV. 28. p.; DVMJ 1573. 390/5. sz.

40 DVMJ 1567-1568. 158/7., 218/6. sz. és passim.

41 DVMJ 1552-1554. 377/2. sz.

42 Uo.

43 DVMJ 1572. 228/3., 230/1. sz.

44 DVMJ 1552-1554. 493/5. sz.

45 DVMJ 1548-1549. 309., 421. sz. és passim.

109