Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)
OEXEL JÁNOS (1774–1811) - OEXEL ALAJOS (1781–1832)
tál megye főispáni helytartóját, akadályoztatása esetén Márffy József alispánt választották meg. Az április 11-én tartott közgyűlés megválasztotta a felkelők tisztikarát. Az első svadron első kapitánya Oexel Alajos, másodkapitánya Hertelendy Ignác, főhadnagy Karácsonyi Ágoston és Rácz György, alhadnagy Szöllőssy Lajos és Kosztolányi József lett. A második svadron első kapitánya Vízkelety Ignác, másodkapitánya Damaszkin Sándor, főhadnagy Verzár Bogdán és Porubszky János, alhadnagy Kamenszky Illés és Bálint lett. Ezeken kívül zászlótartó Ragályi Ádám, strázsamester Löcker József, Jovárszky Ferenc, Pruky József és Kámody István lettek.7 Torontál nemesi felkelői a Temes megyei felkelőkkel egy lovas osztályt képeztek, parancsnokuknak écskai Lázár Jánost kívánták, mivel ő katonai akadémiát végzett, az állandó hadseregnél is szolgált, és az 1797. évi nemesi felkeléskor mint ezredes teljesített szolgálatot. A nádor őt ezredesi ranggal kinevezte, azonban hamarosan betegeskedni kezdett, úgy hogy utána báró Wenckheim Józsefet nevezte ki a nádor. Lázár még azon év június 17-én elhalálozott.7 8 A Tiszántúli Kerület öt lovas ezredet állított fel a következők szerint: 1. Szabolcsi ezred. Kiállította: Szabolcs vármegye és a Hajdú kerület. 2. Bihari ezred. Kiállította: Bihar, Békés és Csongrád vármegye. 3. Torontáli ezred. Kiállította: Torontál, Temes, Krassó és Arad vármegye. 4. Aradi ezred. Kiállította: Arad, Torontál, Temes és Krassó vármegye. 5. Szatmári ezred. Kiállította: Szatmár, Ugocsa, Bereg, Csanád, Máramaros vármegye és Szeged vidéke. Az ezredeket azon vármegyékről nevezték el, amelyeknek felkelői annak többségét alkották, így tudjuk meg, hogy a torontáli és aradi ezredeket ugyanazon vármegyéből állították ki, a többsége a torontáli felkelőknek a torontáli ezredben szolgált. A Tiszántúli Kerület parancsnokló tábornoka báró Duka Péter altábornagy lett, a két dandárparancsnok pedig báró Csekonics József és báró Vay Miklós tábornokok. Duka és Csekonics az 1805-i felkelés alkalmával ugyanezt a parancsnokságot töltötték be.9 A második szemlét május 23-án megtartották, holott a seregnek a királyi rendelet szerint már május 15-én Kecskeméten kellett volna lennie, ahova a délvidéki felkelő seregeket összegyűjtötték. Ezen második szemle alkalmával a torontáli felkelő sereg létszáma a következő volt: 18 tiszt, 6 őrmester, 54 káplár és 506 fő közlegény, valamint 3 trombitás, 3 kézműves és zászlótartó, ez összesen 591 ember.10 Eközben május 21-én megvitatták a szerencsés kimenetelű asperni ütközetet, amelyet a kiváló tehetségű Károly főherceg vezetett és Napóleont hátrálásra kényszeríttette, aminek következtében a király, hogy Napóleon feletti győzelmét biztosíthassa, újabb csapatok kiállítását kérte a vármegyéktől. Torontál megyének további háromszáz újoncot kellett kiállítania. A várme7 Torontál vármegye. Szerk. Borovszky Samu. i. m. 450. 8 Uo. 9 Az utolsó nemesi felkelés. Szerk. R. Kiss István, i. m. 48. és 65. 10 Torontál vármegye. Szerk. Borovszky Samu. i. m. 450. 125
