Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)
BEVEZETÉS
BEVEZETÉS „Aevum meum tamquam nihilum coram te”, azaz „Színed előtt életem a semmihez hasonlít”. A 39. zsoltárból vett fenti idézet szellemében vágott bele Budapestre költözését követően az 1930-as évek közepén id. zombori Rónay Elemér (1874-1965) Kolozs város néhai polgármestere és volt országgyűlési képviselő, hogy adatolja és megírja egykor szebb napokat látott családja történetét. A közel két évtizedes kutatás eredményeként megszülető, 460 sűrűn gépelt oldalból álló családtörténetét 1947 júniusában látta el előszóval, így ekkor tekintette befejezettnek. A szerző jogász és politikus volt, nem szakavatott történeti kutató, mégis munkáját - amennyiben tehette és körülményei engedték - a legalaposabb és legodaadóbb kutatómunkával írta meg. Levéltári és könyvtári kutatásokat végzett, hogy minél alaposabban feldolgozhassa családja múltját, mindemellett rendelkezése állt az akkor még élő családtagok birtokában lévő archívumok anyaga is, ily módon páratlan, és ma már többségében föllelhetetlen dokumentumok alapján írta meg munkáját. A német ősökkel bíró zombori Rónay (1846 előtt Oexel) család nemességét a Komárom megyében élő Oexel János Jakab révén 1714. május 10-én III. Károlytól nyerte el. A postamesterséggel és sörfőzéssel foglalkozó család egyik ága a Torontál vármegyében lévő Nagyszentmiklóson telepedett le. Ebből az ágból származott Oexel Mátyás József, aki 1781-ben kincstári árverésen megvásárolta a szintén Torontál vármegyei zombori (ma Kiszombor) uradalmat. Az akvizítor és leszármazottai itt gazdálkodni kezdtek, emellett tevékeny részesei lettek Torontál, Csongrád és Csanád vármegye közéletének. A család virágkora a XIX. sz. első harmadától a XX. század elejéig tartott: főispánok, alispánok, országgyűlési képviselők, táblabírák kerültek ki közülük, s noha országos ismertségre nem igazán tettek szert, a három vármegye életére, fejlődésére egyes tagjaik meghatározó módon hatottak. A család prominensei közül néhányat érdemes név szerint is kiemelnünk. Rónay Mihály (1813-1873) a Csongrád vármegyei közigazgatás lépcsőfokait megjárva 1848-ban első alispán lett. A reformmozgalom, majd a forradalom és szabadságharc elkötelezett híve volt, cselekedeteiért 1850-ben halálra ítélték, melyet később Haynau 8 évi várfogságra enyhített. 1854-es kiszabadulását követően, 1860-ban ismét Csongrád vármegye alispánjává, 1865-ben pedig országgyűlési képviselővé választották. Rónay Móric (1813-1890) Torontál vármegye szolgálatába állt, ő is 1848-ban lett a vármegye első alispánja. Rónay Mihállyal ellentétben utóbb annak ellenére nem vonták felelősségre, hogy Torontál megye 1849 eleji szerb megszállását követően is megtartotta tisztségét, és azt csak az 1849. augusztusi fegyverletételt követően veszítette el. 1861-ben visszanyerte funkcióját, de az országgyűlés föloszlatását követően újból lemondott. Harmadszorra 1867 után lett alispán, majd 1871 és 1873 között Torontál vármegye főispáni tisztét töltötte be. Rónay Lajos (1821- 1890) tagja volt az 1848. július 2-ra összehívott országgyűlésnek, így 1849. 7
