Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)
OEXEL MÁTYÁS, AZ AKVIZÍTOR (1729–1803)
ügyet Fancsaly Jób Sámuel megyei főügyészre bízták, akit felkértek arra, hogy a kitett summa visszafizetése érdekében intse meg a zombori földesurat, majd az eredményről tegyen jelentést. Sajnos arról, hogy milyen eredménnyel járt a megyei tisztviselő, nincs bejegyzés a jegyzőkönyvben.67 Mátyás régi magyar nemességét 1791. augusztus 23-án hirdette ki Torontál vármegye közönsége, és erről részére bizonylatot is állított ki.68 Erre azért volt szükség, hogy a nemesi jogok gyakorlásában a hatóságok ne háborgathassák. Valószínű, hogy ez alkalommal tisztelte meg a vármegye táblabírói címmel, amelyet 1791-ben már viselt.69 * Zomborra költözése után családjában nem fordult elő haláleset egészen 1796-ig, amely évben szép tehetségű fia, Ádám, aki a Württemberg dragonyos ezredben kezdte el katonai pályáját mint főhadnagy, a Napóleon elleni háborúban hősi halált halt. Nem sokkal e nagy bánat után felesége, Margit 68 éves 11 hónapos és 14 napos korában, 1797. január 7-én jobblétre szenderült, és a kegyúri templom főoltára elé az újonnan épített sírboltba helyezték örök nyugalomra. Mátyás több mint hat évvel élte túl hitvesét, és eredményes élet után 1803. május 27-én 74 éves és 92 napos korában kilehelte lelkét. Felesége mellé, a templomi sírboltba temették el. Amikor 1891-ben a sírboltot felnyitották, rajtuk kívül még egy kb. két éves gyermek csontvázát is felfedezték abban, de senki sem tudta, hogy kinek a földi maradványa lehet az. Találgatni kezdték, és az anyakönyvekben Kayser Lajos akkori plébános kutatott. Azt találta, hogy a két éves Oexel gyermek legközelebb ahhoz az időhöz csak az Oexel János?0 és Andrényi Johanna 1812. március 29-én született és 1814. június 5-én elhalt Károly fia volt. Tovább aztán nem is kutattak, hanem ráfogták, hogy Károly fekszik ott. Ez azonban téves több okból. Nevezetesen: már apját, Jánost, aki Károly születése előtt 1811. december 26-án meghalt, nem temethették a templomban, mert akkor már a hatóság azt eltiltotta, tehát az utána elhalt fiát sem temethették oda. A temetőben levő síremlék is bizonyítja, hogy János és két kiskorban elhalt gyermeke, Terézia és Károly vele együtt a temetőben nyugszanak. Nézetem szerint az utolsó, akit a templomban temettek el, az Jakab, aki 1808. augusztus 20-án halt meg, de őt a baloldali Szent Vendel mellékoltár elé temették. A főoltár előtt levő sírboltban nem temethettek tehát mást, mint az Akvizítor házaspár egyik, az Akvizítor előtt, vagy csak kevéssel utána, Jakab előtt elhalt unokáját. Mivel tudjuk, hogy a sírbolt 1797-ben épült, tehát ez év és 1808 közötti időben elhalt unokák között kell keresni az odatemetett gyermek kilétét. A jelzett időben, kétéves korában csupán Teklitsné Oexel Jozefának 1798. augusztus 20-án született fia, István halt meg 1800. augusztus 25-én, így a kérdéses csontváz senki másé nem lehet, mint az övé. Kayser Lajosnak, 67 MOL. MT. 27401. sz. t. Torontál megye kgy.jkv. 1798. II. 14/31. 68 Torontál vármegye. Szerk. Borovszky Samu. i. m. 531. 69 A nemesség kihirdetéséről szóló bejegyzés a MÓL őrizetében levő, s az ebben az időben tartott Torontál megyei közgyűlési jegyzőkönyvről készített mikrofilmben nem található! 7° Oexel János (1774-1811) 70
