Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)

RÓNAY ELEMÉR (1874–1965)

Fejérváry képtelen volt megszilárdítani kormánya helyzetét, többször lemondott, de az uralkodó minden alkalommal újból megbízta a kormányalakítással, hogy időt nyerjen, mindemellett fontolóra vette, mi több, előkészíttette az ország katonai megszállását is.

Az új parlament, melynek Rónay Elemér is tagja lett, ilyen körülmények között érdemi munkát nem tudott végezni. A válságnak az vetett véget, hogy 1906 elejétől a vármegyei ellenállás kifulladni látszott, az akkor már Kossuth Lajos fia, Kossuth Ferenc és Andrássy Gyula gróf által vezetett ellenzéki koalíció tagjaiban pedig mind inkább fölerősödött a megegyezés szándéka. A király ezt látva 1906. február 19-én az országgyűlés erőszakos feloszlatása mellett döntött (Nyíri Sándor vezérőrnagy, teljhatalmú királyi biztos vezetésével katonai különítmény szállta meg a parlament épületét), hogy megteremtse a föltételeit a megegyezésnek, vagy ahogy akkor is mondták, az új kiegyezésnek. Az alku 1906 áprilisára született meg, amely gyakorlatilag azt jelentette, hogy az alkotmány helyreállítása érdekében az ellenzék lemondott legfőbb követeléseiről. Az uralkodó ennek hatására fölmentette a Fejérváry-kormányt, és Wekerle Sándort nevezte ki miniszterelnöknek, akinek kormányában helyet kaptak az ellenzék legfontosabb vezetői (Kossuth Ferenc, gróf Apponyi Albert, gróf Andrássy Gyula) is. Ezt követte az 1906. április 29. és május 8. között megtartott országgyűlésiképviselő-választás, ahol a Függetlenségi Párt 254 képviselővel fölényes győzelmet aratottM

Az 1906. május 21-én megnyíló új országgyűlés tagjai között már nem találkozhatunk Rónay Elemér nevével. Nincs adatunk arra, hogy elindult-e az 1906-os választásokon és vereséget szenvedett, vagy szabadelvű politikusként maga döntött amellett, hogy nem vállalja ismét a megmérettetést. Tény, hogy két éves országgyűlési képviselői megbízatása során nem kapcsolódott be a parlamenti vitákba, nem exponálta magát, a plenáris üléseken egyszer sem szólalt föl. A tekei kerület mandátumát az 1906-os választáskor Szereday Aladár földbirtokos, volt országgyűlési képviselő, a vármegyei ellenállás egyik Kolozs megyei szervezője alkotmánypárti programmal szerezte meg.* 16

1906. október 16-án az uralkodó cs. és kir. kamarási címet adományozott számára. Ennek ellenére képviselői mandátuma megszűntét követően jó ideig nem vállalt közéleti szerepet, hanem birtokain gazdálkodott. Apja 1894-ben bekövetkezett halála után Mihály bátyjával közös örökségüket nagybátyjuk, Rónay László (1864-1909) kezelte. A teljes birtok az 1895-ös gazdacímtár szerint 1236 holdat tett ki, ebből 923 hold volt a szántó, 6 hold kert, 20 hold rét, 1 hold szőlő, 168 hold legelő, 97 hold erdő és 21 hold földadó

‘5 Magyarország történeti kronológiája. Főszerk. Benda Kálmán. III. 1848-1944. Bp. 1982. 805-811., Pölöskei Ferenc: A magyar parlamentarizmus a századfordulón. Politikusok és intézmények. Bp. 2001. História Könyvtár. 127-154., Katus László: A modern Magyarország születése. Magyarország története 1711-1914. Pécs, 2010. 541-546., KozáriMónika: A dualista rendszer (1867-1918). Bp. 2005. Pannonica kiadó. 113-123.

16 Sturm-féle országgyűlési almanach 1906-1911. Szerk. Dr. Fabó Henrik és Dr. Újlaki József. [Bp. 1906.] 228.

626