Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)
OEXEL MÁTYÁS, AZ AKVIZÍTOR (1729–1803)
követelést megszüntetett, illetve tudomásul vette az eladást. Ezzel a sör- és szeszgyártásból és az elárusítási jogból eredően a kincstárral szemben fennállott bér, adó stb. kötelezettsége végleg megszűnt.55 Valószínűnek tartom, hogy a szüretelés, valamint a kerti vetemények betakarítása és az ingatlanok átadása után kb. október közepén történt meg a Zomborra való végleges átköltözés. Lehet, hogy a nők és kisgyermekek már előbb, szeptember hónapban, a jó időben átköltöztek, Mátyás azonban megvárta, amíg az ingatlanokat átadta és a vételár első részletét, a háromszáz forint levonása utáni 2200 forintot felvette, ami után hamarosan ő is elhagyta régi lakóhelyét. Valószínűnek tartom, hogy második fia, a 24 év körüli Mátyás már Zombor átvétele után azonnal odaköltözött, és ő állította össze az 1782- 84. évi robotkönyvet, ami igen fontos okmány volt, így mindenesetre vagy maga Mátyás, vagy a fia, ifjú Mátyás állította össze, amit az is valószínűvé tesz, hogy német nyelven van írva.56 Az elmondottakból azt látjuk, hogy Mátyásnak a Zombor vételárába fizetett 40000 forintján kívül még lehetett jó pár ezer forintja, és bizonyára úgy számolt, hogy a szentmiklósi ingó és ingatlan vagyonáért várható 17000 forinttal, valamint a boltok jövedelméből könnyűszerrel eleget tud majd tenni a kincstárral szemben vállalt kötelezettségének, és lehet, hogy éppen ez sarkalta arra, hogy a szentmiklósi vagyonát kb. 8-10000 forinttal értéken alul adta el. Ebben azonban csalódott, mert bizony a következő tíz év alatt, tehát 1791. október í-jéig, ameddig az egész vételárat kamataival együtt ki kellett volna fizetni, kamatokon kívül 7902 forintot fizetett, úgy hogy 28000 forint vételárral hátralékban maradt. Tudta ő jól, hogy ebből kellemetlensége lesz, azért még a lejárat előtt egy kérvényt adott be a kancelláriához, amelyben fizetési halasztást kért. Ez a kérvény 1791. október 24-én érkezett fel, a kancellária áttette a királyi kamarához, az pedig továbbküldte Temesvárra az igazgatósághoz javaslat- és jelentéstétel végett. Ebben a leiratban először nevezik Mátyást Torontál megyei táblabírónak, amely cím megadásával nyilván akkor tisztelték meg, amikor nemességét 1791 augusztusában kihirdette és erről bizonyítványt kért. A kérvény maga nincs meg, de tartalma az iratokból megállapítható, hogy azért nem tudott fizetni, mert hét éven keresztül a Maros minden évben kiöntött és nagy károkat okozott, az alig befejeződött török háború alatt sok pusztítást, harácsolást és rablást szenvedett, végül három évvel azelőtt, tehát 1788-ban, egy éjjel rablók rohanták meg, betörtek hozzá, és 6000 forintját 55 Uo. Az aktacsomóból néhány irat hiányzik, így Mátyásnak egy beadványa, amelyet a gyár átadása után adott be, és amely megindította ezt az iratváltást. Szerencsére annyi irat megvan, hogy a lényeget meg lehetett állapítani. Mint érdekességet megemlítem, hogy a Temesi Igazgatóság elnöke ekkor báró Orczy László volt, és ő írta alá a kiadványokat. A tanács tagjai voltak: Heynerle Alajos tanácsos, Hoffman Mihály Konstantin és Walbrunn György, Mátyás veje, illetve sógora. s6 Kiss Mária Hortensia: Kiszombor története, i. m. 64-69. A robotkönyv Kiszombor község tulajdona. Sajnos a dokumentum mára elkallódott, így csak Kiss Mária Hortensia jelzett munkájából ismerhetjük! 61
