Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)

RÓNAY BÉLA (1891–1918)

őt 1945. február 1-jén választotta meg a Nemzeti Bizottság a kommunista párt javaslatára bírónak, tisztségében a június 5-én összeült községi képviselőtestület is megerősítette. Ezek után kijelentette: „Rónai [sic!] Aladár bútoraiból semmit sem vettem el, hazugság az, hogy nálam ruhaakasztója lenne. Nincs sem a tanyán, sem pedig Óbébai utca 1. sz. alatti lakásomban sem.” A továbbiakban azt ecsetelte, hogy amikor Rónay elmenekült a faluból, ő a malacai közül - amelyeket a részes napszámosok bevittek a községházára azzal, hogy azokat nem adják vissza a földesúrnak, mert tartozik nekik a szalonna járandóságukkal -, kettőt a Termelési Bizottság javaslatára két hadiözvegynek adta. Talán azért magyarázkodott a bíró, mert olyan hírek jártak a faluban, hogy ő megtartotta a malacokat?33 34

Másnap, augusztus 11-én a kommunista párt torontáli járási titkárának, Egyeki Sándornak kellett megjelennie a járási rendőrkapitányságon. O is magyarázkodásra kényszerült. Elmondta, hogy „a helybeli Kommunista Párt 1944. december 14-én alakult meg, és igénybe vette párthelyiség céljára az üresen álló elhagyott Szegedi u. 3. sz. alatti épületet, amely Rónay Aladár tulajdona volt. [...] Ez év június 15-én kerültem Kiszomborra járási titkárnak a Párt megbízásából. Lakást részemre másutt nem tudott a Község kiutalni, így a helybeli Pártvezetőség döntése után kaptam meg a Szegedi u. 3. sz. házban üresen álló lakrészt, mely 1 szoba, 1 konyha és 1 kamrából áll. A lakrészben kizárólag saját bútoromat használóin, melyet Sándorfalváról hoztam el. Rónay Aladárnak egyetlen egy bútordarabja sincs nálam. Rónay Aladárt én soha és sehol nem fenyegettem meg, ellenben 1945. július 9-én ő fenyegetett meg engem, illetőleg rajtam keresztül a Kommunista Pártot azzal, hogy ki fog lakoltatni minket a fenti helyiségből és mehetnek arra, amerre akarnak. Erről annak idején jegyzőkönyvet is vettünk fel a rendőrségen.” Végezetül kijelentette: „Rónay Aladár gazdasági vezetője, Sákovits József július 22-én reggel 8 óra után megjelent nálam a Kommunista Párt helyiségében és előadta a következőt: Mi tévő legyen, mert Rónay Aladár elment, hogy hova, azt nem tudja, és neki semmi utasítást nem adott a gabona további sorsáról. Ezért jött be hozzám, hogy tanácsot kapjon, amire föl együttesen elmentünk a Községházára a Termelő Bizottsághoz, és ott a Termelő Bizottságnál megbeszéltük, hogy mit tegyünk. Eszerint a Termelő Bizottság vette át a gabona behordására, cséplésére vonatkozó ügyek intézését.”3* Az Egyeki által elmondottakat lényegében megerősítette egy külön felvett datálatlan rendőrségi jegyzőkönyvben Sákovits József is. Ebben választ adott arra, hogy miért fordult a párttitkárhoz a cséplés ügyében. Kijelentette, hogy neki Rónay az elutazáskor a gabona behordására, cséplésére semmi33 Uo.

34 Uo. 159/1945. VIII. 11.

613