Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)

RÓNAY BÉLA (1891–1918)

rendelet megállapít, s ezen kijelentése után vita támadt, mire Rónay nagy mérgesen felugrott és kijelentette, csináljanak, amit akarnak, otthagyom az egész termést. Azonkívül magából kikelve, kiabálva kijelentette, hogy odaadom maguknak az egész földet, csináljanak vele, amit akarnak, de akkor fizessék is az utánajáró költségeket, és ezen kijelentése után eltávozott.”31

Az ügyet még jobban körüljárandó, augusztus to-re újból a rendőrségre citálták Csepregit, Juhost, valamint rajtuk kívül Horváth Józsefet, a Termelési Bizottság elnökét, Csáti Pált, a kiszombori Munkás Szakszervezet választmányi tagját és Pópity Péter aratómunkást. A beidézetteket arról hallgatták meg, hogy mi volt az eredeti vita Rónay Aladár és a munkásai között. Előadták, hogy 1945. június 20-25-e között a Községházán Rónay Aladárral, [Rónay] Tiborral és Blaskovich Péternével [Rónay Magdával] abban állapodtak meg az aratómunkások, hogy az aratást és az őszi vetést hatodán, a tavaszi vetést pedig ötödén vállalják el hordás nélkül. Elmondásuk szerint az egyezség ellen az ülésen Rónay Aladár nem tiltakozott. Az aratás lezajlásáról Pópity a következőket jelentette ki: „mikor az aratáshoz hozzáfogtak, látták, hogy gyenge lesz a termés, mert a föld fele gaz volt, és kérték Rónai [sic!] Aladárt július 8-án, hogy a hatodrészt a jobb minőségű búzából adja ki. Erre ő azt felelte, hogy amiből levágták, abból részelünk, és ő nem mondta, hogy a gazosabb részt is vágjuk le. Én azt feleltem, hogy levágtuk azért, mert abban is búza volt, és minden szem gabonát meg kell takarítani. Erre ő azt válaszolta, hogy a gyenge búzából többet nem tud kiadni, elmegy Pestre, és a Földművelési Minisztériumból tudja majd meg, hogy mi a teendő, és a következő vasárnapra itthon lesz, akkor majd meg tudja mondani a választ. 1945. július 15-én mi aratómunkások el is mentünk hozzá, ekkor hivatkozott ő a rendeletre [...] mire mi vele együtt a községházára mentünk a Termelő Bizottsághoz. Ekkorra már a búza le volt aratva, de behordva és csépelve még nem volt. Itt ő ragaszkodott ahhoz, hogy a hordást is végezzük el, és mindenhez mi állítsunk embert. Megegyezni nem tudtunk, és azt feleltük neki, hogy mi learattunk kenyér nélkül, de hordani nem tudunk kenyér nélkül, mert mi nem kaptunk komenciót. Végül is Rónai Aladár, amikor már kimentünk a teremből és az utcán odakiáltotta, hogy csináljon a Termelési Bizottság amit akar, és evvel elment.” Valószínű, hogy az ominózus tárgyaláson más is elhangozhatott, ezért a rendőrségi meghallgatáson résztvevők külön hangsúlyozták, hogy ők olyan megjegyzést nem tettek, hogy „a miniszter Pesten, mi itt rendelkezünk.”32

Ugyanazon az augusztus 10-ei napon a rendőrségen magyarázkodásra kényszerült Juhos Miklós községi bíró is. Kijelentette, hogy * 3

31 Uo. 243/1945. VIII. 6.

32 Uo. 159/1945. VIII. 10.

612