Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)
OEXEL MÁTYÁS, AZ AKVIZÍTOR (1729–1803)
és folytatták a gyárüzemet, amelyet csak két év múlva, 1783. július 15-én adták el az ottani ingatlanaival és felszerelésével együtt Nákó Kristófnak 17000 forintért, amelyet jó ércpénzben kellett kifizetni. Az adásvételi szerződésben hivatkoztak a Temesi Igazgatóság tisztviselői által 1781. június hóban felvett leltárra, amely a vásárlásnál irányadóul szolgált. A szerződéshez ezt a leltárt nem csatolták, csupán hivatkoztak rá, ellenben felsorolták, hogy miből állnak az ingatlanok: lakóházból, az új épületből, gyárból, amelyhez tartoztak a szőlő és gyümölcsöskert, valamint a nyugvókért - Ruhegarten - amely nyilván a Nagyszentmiklóson elhunyt gyermekeinek a nyugvóhelye volt, végül a telekkel összefüggésben levő Fekete Sashoz címzett vendéglő a szállodával, amelyet Kambiatúrának neveztek^2 A leltár szerinti vagyon értéke 25735 forint 32 krajcár volt. Mátyás tehát olcsón adta el, de nyilván kellett a pénz. A szerződésben meghatározták az átadás módját és időpontját, ugyanazon év Szent Mihály, azaz szeptember 29. napjára. Részletfizetésben állapodtak meg úgy, hogy az első 2500 forint részlet az ingatlanok átadásakor, 1783. Szent Mihály napján lesz fizetendő, a második részlet, 2500 forint 1784. Szent György napján, a harmadik részlet, 4000 forint 1785. Szent György napján, a negyedik részlet, 4000 forint 1786. Szent György napján és az ötödik, egyben utolsó részlet 4000 forint Szent György napján 1787-ben lesz jó ércpénzben kifizetve. A szerződést Szöllősy István Torontál megyei aljegyző előtt kötötték és írták alá.53 Az ingatlanok és ingók átadására a kitűzött időben megjelentek, de a gyár felszerelési ingóságai között bizony hiányosságokat állapítottak meg 677 forint 3 krajcár értékben, amely kár az eladót terhelte. Megállapodtak tehát, hogy ezt az összeget a vevő, Nákó Kristóf, jogosult két részletben, az általa fizetendő vételárból levonni éspedig 300 forintot az átadáskor esedékes első részletből, a még megtérítendő 377 forint 3 krajcárt pedig az 1785. Szent György napján esedékes 4000 forint részletből. Ez az átadási jegyzőkönyv és megállapodás 1782. október 4-én kelt szöllősi Szöllősy Gáspár vármegyei aljegyző és zsolnai Zsolnay Zsigmond esküdt Torontál megyei táblabírók mint tanúk előtt. 54 A királyi udvari kincstár 1783. november 11-én leiratot intézett a Temesi Igazgatósághoz, hogy mi van a nagyszentmiklósi gyárral. Erre az igazgatóság 1784. január 14-i keltezéssel jelentette, hogy Mátyást 1783. december 3-án e tárgyban kihallgatta, aki az adásvételi szerződést becsatolta, így a gyár már nem az övé, hanem Nákó Kristófé. A kincstár a bemutatott okmányok alapján február 10-én értesítette az igazgatóságot, hogy Mátyással szemben minden * 53 54 52 MÓL. Kancelláriai iratok. 1783.1349. sz. a leltárt megtaláltam. Összesen: 25375 forint 32 és 1/2 krajcár, ennyi volt tehát Mátyásnak az a vagyona, amelyet Nákónak 17000 forintért eladott, ezért mondta később kérvényeiben, hogy kb. 10000 forint veszteséggel adta el azokat. Ebből a leltárból megállapítható, hogy a lakóház az volt, amelyet a XIX. század elején vármegyeházának használtak és később dr. Schreyer Viktor tulajdona lett. Nagyszentmiklóson nem volt kambia- túra, azért mondja az adásvételi szerződés: „sonst Cambiatur genant”. A legközelebbi ilyen állomás Komlóson volt. 53 Mátyás és Nákó Kristóf között az eladásra vonatkozó szerződés a MÓL. Helytartótanács 1784. 1810. sz. alatt és a Banatica 1784. fon. 20. pos. 95. van. 54 Uo. 60
