Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)

RÓNAY MIHÁLY (1871–1941)

lovagolta, és annyira megszerette a katonaéletet, hogy azon gondolkodott, hogy ténylegesíttesse magát. Ennek azonban akkor még az volt az akadálya, hogy atyám azt kívánta, előbb az érettségit tegye le. így arra határozta magát, hogy Kolozsvárott - mint rendkívüli hallgató - beiratkozik az egyetem jogi fakultására, és készül az érettségire. Atyám ezt elrendezendő lement vele Kolozsvárra, és felkereste a piarista gimnázium igazgatóját, aki nagy örömére régi ismerőse, dr. Vajda Gyula volt, aki annak idején még Józsinak volt Budapesten tanára. Ennek atyám elmondta, hogy mi járatban van, aki megnyugtatta, hogy jöjjön csak bátran oda, mert gondja lesz rá, hogy letegye az érettségit. Ajánlotta atyámnak, hogy engem is vigyen Kolozsvárra, amit atyám meg is tett, értem jött Nagykárolyba, ahol addig VI. osztályba jártam, és 1891. október 20-án estefelé megérkeztünk Kolozsvárra.

Kolozsvárott a Bel-Farkas utcában, ahol a gimnázium épülete is volt, és mely líceumnak a második emeletén voltak a jogi fakultás termei, a 7. számú házban laktunk, amely abban az időben gróf Teleki László (gyömrői) tulajdonát képezte, s annak földszintjén lakott Szacsvay Dénes ügyvéd, aki Telekinek is ügyvédje volt. Szacsvaynál voltunk ellátásban. Misihez Finály Gábor tanárjelölt járt felkészülni az érettségire. Ez a Finály fia volt dr. Finály Henrik egyetemi tanárnak, aki akkor még tankerületi főigazgató is volt. Dr. Finály Gábor szintén mint tankerületi főigazgató ment nyugalomba, és jelenleg is él,3 és ő volt szíves részemre az Országos Levéltárban felkutatott latin nyelvű okmányokat magyarra lefordítani.

Misi láthatóan unta a tanulást, visszavágyott a katonasághoz, közben egyik novellát a másik után írta, de azok mind az íróasztala fiókjában maradtak. Pedig kár, mert egész kedves dolgokat írt. Nagy szerencsétlensége volt, hogy vérbajt kapott, amelyet azonnal gyógykezelés alá vettek és ki is gyógyították, de közben sokat tartózkodott Zomboron, és ott kezelte magát. 1891 karácsonykor tartalékos hadnagynak nevezték ki, aminek igen nagyon örült. Kolozsváron nem szeretett lenni, amit nem csodálok, mert nem ismerkedett meg senkivel, nem voltak barátai, hanem ha ott volt, akkor tanult. A jogi előadásokra nem járt fel. 1892 májusában kezdődtek a líceumban az érettségi vizsgák, amelyek abban az évben utoljára még igen patriarchálisán folytak le. Az öreg Finály Henrik ez évben utoljára vezette az érettségit, és nagy tudománya mellett nagyon jó ember volt, és lehetőleg senkit sem buktatott meg. Ebben az évben, mint utolsó működési évében, ha lehet, még elnézőbb volt, mint annak előtte. Az írásbelinél egészen rendkívüli módon ment a csalás, amely úgy történt, hogy midőn a tézist lediktálták, többen másolópapírra másodpéldányt készítettek. Az írásbeli megírása végett a tanulókat három terembe osztották szét, midőn tehát ez a szétosztás megtörtént, a tanulók a termekbe való vonulás alkalmával a lépcső mellett kellett elvonuljanak. A jogászok, akiknek a tantermeik a második emeleten voltak, tömegestől közénk keveredtek, és átvették a tézist, amelyet azonnal elvittek a tanárjelölt egyetemi hallgatóknak, akik azt azonnal kidolgozták. Midőn a „puska” elkészült, a líceummal szem31951. ápr. 16-án, 80 éves korában halt meg Budapesten.

575