Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)
OEXEL MÁTYÁS, AZ AKVIZÍTOR (1729–1803)
ének kellett volna lennie, annyi pedig távolról sem volt. Ha a birtokomban levő adatokból igyekszem megállapítani, hogy mennyi pénze lehetett, amikor 1781. augusztus t-jén Zombort megvásárolta, arra a megállapításra kell jutnom, hogy az első részletként valóban le is fizetett 40000 forinton felül alig lehetett 4-5000 forintnál több készpénze. A kincstári uradalmak első árverése csak részben volt sikeresnek mondható. Sikeres volt abból a szempontból, hogy amely uradalmakra és jószágokra vevők jelentkeztek, azok mind magas és nem remélt áron keltek el, ellenben sikertelen volt annyiból, hogy több olyan birtokra, amelyekre szintén ki volt tűzve az árverés, nem volt árverező. Dr. Szentkláray szerint azért, mert a távolabbi megyék nemességének egy része csupa hazafiságból vonakodott vásárolni, tekintettel arra, hogy több vármegyében a karok és rendek tiltakoztak a földek eladása ellen, és kétségbe vonták a kincstár tulajdonjogát. Belátva azonban, hogy a kincstár tiltakozásukkal nem törődik, és annak dacára elár- verezteti a birtokokat, a későbbi árveréseken már élénkebb volt az érdeklődés. Ennek ellentmondani látszik a fentebb ismertetett 1779-1781. években jelentkezett érdeklődők nagy száma és előkelő volta. Azért, hogy az érdeklődés még nagyobb legyen, kihirdették, hogy II. József császár megengedte: mindenkinek szabad egy vagy több birtokot venni, legyen bár birodalmi alattvaló vagy idegen, római katolikus vagy más keresztény vallású, még protestáns is. El is adták a birtokokat mind, éspedig jó áron.38 Láttuk fentebb, hogy a kincstári birtokokat eladásuk előtt bérbeadás útján értékesítették, azonban, hogy ez lehetséges legyen, bizonyos épületekre is szükség volt, éspedig úgy lakóházra, mint gazdasági épületekre. Ezek minden birtokon voltak, így Zomboron is. Tudjuk, hogy melyik lakóházba költözött Mátyás! Abba, amelyik a Szegedi és Bébai utca sarkán levő telken a nagykaputól balra ma is áll, és később kulcsárlakás lett.39 Ez lehetett a kincstári bérlő lakása, vele szemben épült a ma is álló nagy magtár, amely minden kétséget kizáróan már fennállott, mert hiszen arra nemcsak a bérlőnek, hanem elsősorban a kincstárnak volt szüksége, hogy a bérösszegben kapandó gabonát legyen hova elraktározni.40 * * Ezzel a telekkel szemben a Szegedi utca másik 38 Szentkláray Jenő: Száz év Dél-Magyarország újabb történetéből, i. m. 403. és köv. 39 Az épület ma már nincs meg! A község belterületét ábrázoló 1876-os térképen 266-os számmal jelölik. Lásd: Csongrád Megyei Levéltár (a továbbiakban: CSML) Földmérési felügyelőség iratai. VI. 182. Kiszomborfalu 1876.15. a. 40 Az uradalom megvásárlásakor meglévő kamarai uradalmi építmény nagy valószínűséggel nem lehetett a ma ismert klasszicista stílusú, a szakirodalom szerint 1835 körül épült magtár. Minden bizonnyal ennek helyén, vagy közvetlen környezetében lehetett egy jóval kisebb magtárépület, a XVIII-XIX. század fordulóján feltételezhető gabonamennyiség ugyanis - miként ezt Rónay Elemér is érzékeltette a használatban lévő földek mennyiségének meghatározásával, illetve ismerve a korszakban általános földművelési módszereket - szinte biztosan nem igényelte egy emeletes magtár létét. Erre csak az Überland-fóldek feltörése, ill. a népességnövekedés okán bekövetkezett, nagyobb kiterjedésű művelés alá fogott területekből befolyó gabonamennyiség megnövekedése után lett szükség. A régi magtárépület helyének meghatározáshoz alapos régészeti kutatások szükségesek, erre ezen a területen ez idáig nem került sor, és nem történt meg a meglévő magtár falkutatása sem. Az emeletes magtárépületről lásd: Kiszombor története. Szerk. Marosvári Attila. Kiszombor, 2008. II. 68. 55
