Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)
RÓNAY LÁSZLÓ (1864–1909)
felvett okirattal meg is történt. Ebben Mari grószi mindenről lemondott, mi pedig egyszerű levelet adtunk át neki, amely szerint Laci 1200, és mi ketten Misivel szintén 1200 Ft, tehát összesen 2400 Ft, azaz 4800 korona évjáradé- kot fogunk neki fizetni a természetben kijáró élelmiszereken kívül. Midőn ezen okiratot felvettük, sem a Jeszenszky-féle, sem a Simonsics-féle okirat nem volt előttünk, s utóbbinak csupán számát tudtuk, s mi azon hiedelemben voltunk, hogy a Simonsics-féle okirat a Jeszenszky-félét egész terjedelmében hatályon kívül helyezte, s így történt, hogy a Szentes-féle okirat úgy szól, hogy a Simonsics-félét hatályon kívül helyezi. Mari grószi hazaérkezve Budapestre, a történteket elmondotta vejének, Földváry Ferinek, aki érdekeit veszélyeztetve látta, mert hiszen nyilvánvaló volt, hogy Mari grószi mindent a leányainak fog hagyni. Egy ideig Laci is, mi is fizettük neki az évjáradékot, de midőn dolgaink még rosszabbra fordultak, azt beszüntettük. Ekkor Feri Lacinak írt egy szemrehányó levelet, amelyben úgy tüntette fel a dolgot, hogy Mari grószi nem tudja, hogy Szentes Vidornál milyen okiratot írt alá, pedig hát az okirat kiállítása után azonnal kapott egy hiteles másolatot. Mivel mi továbbra sem fizetünk, Mari grószi a Jeszenszky-féle okirat alapján pert indított mindhármunk ellen, elhallgatva a perben azt, hogy még két újabb okirat is van. A pert azonban a Szentes-féle okirat bemutatása alapján elvesztette, mert a bíróság megállapította, hogy a feleknek az volt a szándékuk, hogy ő mindenről lemond. Erre Mari grószi mi hármunk és Szentes Vidor közjegyző ellen bűnvádi feljelentést tett okirat-hamisítás címén, azt állítván, hogy a Szentes-féle okirat tartalmáról csupán most, a per folyamán értesült, és az nem úgy lett kiállítva, mint ahogy ő akarta. Miután Szentes Vidor igazolta, hogy az okirat kiállításakor egy hiteles példányt ő átvett, a kir. ügyészség az eljárást megszüntette. Mari grószi 1902. november 9-én Hódmezővásárhelyen Emma lányánál meghalt, a vádat mint magánvádló Emma átvette, de persze minden eredmény nélkül. Mari grószi halála előtt végrendeletet csinált, melynek értelmében Kádár Henrikné sz. Rónay Emma és Rónay Istvánná sz. Rónay Hona leszármazottait tette meg örököseinek, minket pedig kitagadott. Ezek az örökösök aztán pert indítottak ismét ellenünk, a Jeszenszky-féle okirat alapján követelték az abban meghatározott 80000 koronát, azt állítván, hogy a Szentes-féle okiratot a Simonsics-féle okirat ugyan hatályon kívül helyezte, de ezzel a Jeszenszky- féle okirat helyeztetett ismét érvénybe. Tekintettel arra azonban, hogy a három okirat tartalmából kitűnt, hogy a felek akarata az volt, hogy Mari grószi mindenről lemondott, és az ellenünk Mari grószi által indított okirathamisítási perben ő is azt állította, hogy mi őt lemondattuk, a pert elvesztették. A per azonban hosszasan folyt, úgy hogy annak csak évek múlva lett vége. Emma 1907 végén a szegedi kir. táblán jogérvényesen elvesztette azt, mire Ilonka néni örököseivel oly módon egyeztünk meg, hogy a költségeket kölcsönösen megszüntettük, azaz ki-ki fizette a maga ügyvédjét. Másik ilyen családi tartozás volt az Ilka néni [Rónay Istvánná sz. Rónay Ilona] leszármazottaival szemben fennállott 7500 Ft (15000 korona), mely onnan származott, hogy atyám és Laci Ilka néninek az atyai örökségből ennyit 537
