Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)
RÓNAY LÁSZLÓ (1864–1909)
Mint vadász sem volt szenvedélyes Laci, úgy hogy egyedül nem is ment vadászni, csak néha-néha ősszel nyúllesre. Két jó 12-es öblű puskája volt, egyik Piper, a másik angol gyártmány, amelyeket sógorától, Földváry Feritől vásárolt. Feri ugyanis igen szenvedélyes vadász volt, midőn kitűnő puskái voltak, amelyeket pár évi használat után eladott, és másikat vásárolt. Laci így szerezte meg tőle, aránylag olcsón, két fegyverét. A téli vadászatokon részt vett, s vidékre is elment, ahová meghívták, mindaddig, míg az 1900-as évek elején anyagilag össze nem omlott, ami után nem váltott többé vadászjegyet, és nem vett puskát a kezébe. Láttuk atyám, Lojzi életénél, hogy mik voltak az eladósodásunknak az okai, és azt is, hogy milyen roppantul túl volt terhelve a birtok. A nagy terheket képtelenség volt elbírni, és 1900. év elején úgy Laci mint mi már igen szorult anyagi helyzetben voltunk, mert a hitelezők nyugtalankodtak. Mari grószi is lejött Budapestről, mert ő sem kapta meg rendesen az évjáradékát, s akkor Laci és Misi12 rávette, hogy bizonyos velünk szemben fennálló követeléséről mondjon le, illetve azt módosítsa. Ez a követelése még nagyatyám 1864. július 20-án kelt végrendeletén alapult, amely úgy intézkedett, hogy a zombori birtokot fiai kapják, özvegyének a birtokból 200 holdat oly feltétellel hagyományozott, hogy amennyiben Mari grószi másként nem rendelkeznék, halála után az is a fiúkra szálljon. Nagyatyámnak 1873. július 20-án bekövetkezett halála után örökösei nem osztoztak meg, hanem az egész ingatlant együttesen kezelték. 1890. január 14-én egyrészről Mari grószi, másrészről atyám, Lojzi és Laci Jeszenszky Damo budapesti kir. közjegyző előtt okiratot vettek fel, amely szerint Mari grószi még életében átadja a fiainak a tulajdonát képező 200 holdat és a zombori belsőséget azzal, hogy fiai kötelesek neki egyetemlegesen 3600 Ft évjáradékot fizetni, halála után pedig kötelesek az általa kijelölt örökösnek az általa meghatározott arányban 40000 Ft-ot, azaz 80000 koronát kifizetni. Atyámnak 1894. október 17-én bekövetkezett halála után Mari grószi bebiztosítandó saját magát, 1896. szeptember 29-én Zomboron felszólított bennünket, hogy újítsuk meg az okiratot. Laci ekkor az évjáradékból nem, de a halála után fizetendő összegből lealkudott valamit, s így ezen a napon Simonsics Géza nagyszentmiklósi kir. közjegyző előtt oda módosítottuk a Jeszenszky-féle okiratot, hogy egyetemlegességünket megszüntettük, a 3600 Ft évjáradékot változatlanul fenntartottuk, ellenben a Mari grószi halála után fizetendő összeget 24000 Ft-ra, azaz 48000 koronára leszállítottuk. Ezen újabb intézkedésnek indoka abban rejlett, hogy akkor már úgy Laci, mint mi úgy el voltunk adósodva, hogy képtelenek lettünk volna kötelezettségünknek eleget tenni. Négy év múlva a helyzet még rosszabb lett, s Mari grószi kénytelen volt belátni, hogy Laci teljesen tönkrement, s mi is rosszul állunk, s csupán azért nem támadtak meg a hitelezők, mert anyai nagyanyánk akkor halt meg, és tudták, hogy onnan örökség vár reánk. Ekkor Misi eszméjeként Laci és Misi rávették Mari grószit, hogy a Simonsics-féle okiratot is módosítsa, ami 1900. április 28-án a Szentes Vidor makói kir. közjegyző előtt 12 Rónay Mihály (1871-1941) 536
