Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)
RÓNAY JENŐ (1854–1921)
Láttuk fentebb, hogy Dániel Lacit 1896 januárjában Nógrád vármegye főispánjának nevezték ki. A beiktatásán a torontáli küldöttség soraiban Jenő nem volt jelen, míg midőn 1897. április 22-én báró Feilitzsch Berthi [Ber- tholdj megyei főjegyzőt a király Szabolcs vármegye főispánjának kinevezte, a torontáli küldöttséget Jenő vezette és ő üdvözölte Feilitzschet. Ebből arra lehet következtetni, hogy Dániel Lacival már alispán korában elhidegült a viszony, és lehet az is, hogy Dániel Laci ezért vált meg az alispánságtól. Most, 50 év távlatából kissé nehéz megállapítani, hogy mi történt közöttük, és miért volt Dániel Laci részéről az a nagy gyűlölet Jenővel szemben. Én megkíséreltem kipuhatolni a harag kezdeti okát. Tudakozódtam olyanoktól, akik akkortájban Nagybecskereken éltek, így özv. Gyertyánffy Jenőné Bobor Satzy [Sarolta] unokanővéremtől, dr. Vinczehidy Ernő volt megyei főjegyzőtől és dr. Mihálovics Pista volt főszolgabírótól, aki Mihálovics Ödön árvaszéki elnöknek volt a fia, és aki - mármint Ödön - Jenőnek egyik legbizalmasabb tisztviselőtársa és barátja volt. Ezeknek egybehangzó véleménye szerint az első összezördülés kevéssel Dánielnek alispánná történt megválasztása után történt, amidőn valami jegyzői állás betöltésénél Jenőnek más jelöltje volt, mind Dánielnek, és dacára annak, hogy Jenő közbenjárt, Dániel a saját jelöltjét választatta meg. Jenő egyelőre nem vett tudomást a dologról, de az ehhez hasonló dolgok megismétlődtek, amidőn már Jenő szót emelt, és szemrehányással illette Dánielt. Jenőnek ez annál inkább visszatetsző lehetett, mert ő nagy elődjével, Hertelendy főispánnal teljes összhangban és a legnagyobb egyetértésben dolgozott. Hertelendy kitűnő főispán volt, aki hosszú szolgálata alatt úgy köz- igazgatási, mint politikai szempontból rendbe hozta a vármegyét, s Jenő teljes mértékben átvette módszereit és tovább folytatta politikáját. Jenőnek tehát igen különösnek tetszett, hogy az alispán és főispán ne értsenek egyet, ami más vármegyékben gyakran előfordult. Úgy látszik, Dániel érzett magában annyi tehetséget, hogy más utakon próbáljon járni, azt pedig Jenő nem fogadhatta el, kénytelen volt tehát visszautasítani. A tisztviselő karban köztudomású volt, hogy Jenő és Dániel nincsenek jó viszonyban. Úgy látszott, hogy Dánielnek Nógrádba történő kinevezése véget vet az ilyen kellemetlenségeknek, ami talán meg is történt volna, ha Dániel ott megállotta volna a helyét, ő azonban 1897 októberében benyújtotta lemondását. Satzy szerint abban az időben Laci azt mondta, hogy azért mondott le, mert fivére, József az Országos Kaszinóban valami kártyabotrányba keveredett, úgy hogy a kaszinóból is ki kellett lépnie. Én azonban úgy hallottam abban az időben Kayser Lajostól, a későbbi nagypréposttól, hogy politikai baklövést csinált. Nógrádban ugyanis meglehetős erős ellenzék volt, amelynek vezető férfiait Dániel úgy akarta megnyerni, hogy baráti összeköttetést keresett velük, eljárogatott a házukhoz és fehér asztalnál akarta magát megszerettetni. Dániel igen jó modorú, vidám és kedves ember volt, én is szerettem, így sikerült is neki az embereket bizonyos mértékig megnyerni. Egy ilyen borozgatás alkalmával aztán nyíltan felvetette a kérdést, mit kívánnak tőle, hogy ne legyenek agresszív ellenzékiek, mire azok azt kívánták tőle, hogy bizonyos ex414
