Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)

RÓNAY ALAJOS (1842–1894)

míg Lajcsi nagykorú nem lett, és az árvaszék által Gyula gyámjává ki nem neveztetett. Lajcsi magához vette öccsét, és mivel fizikai ereje nagy volt, testi munkára használta.

Lojzi elválása után az édesanyjának fenntartott két udvari szobába költözött át, a szalon mellettit magának rendezte be hálószobának, az előszobából nyílót pedig a fiúknak adta át. Életrendje meglehetősen egyhangú volt. Reggel 7 órakor az inas a reggelivel költötte fel, amely kávéból állott. Ezt az ágyában fogyasztotta el, utána átment a dolgozószobájába és ott mosdott, majd íróasztalánál munkához látott. Úgy n óra tájban az inas meleg vizet vitt be a dolgozószobába, amikor újból és alaposan megmosdott és rendesen felöltözött, majd tovább foglalkozott kedvenc tanulmányaival és vezette a gazdasági számadásokat. Az ebéd pontosan 1 órakor volt, utána az ebédlőasztalnál ülve maradtak, és vagy egy csibuk, vagy több, kézzel sodrott cigaretta elszívása után id. Rónay Lajosékhoz ment át ún. áloműzőre, ami zsidós kalabriász volt. Délután 5 és 6 óra között, ha egyéb dolga nem volt, Jánosékhoz ment át, ahol a családtagok nagy része naponta össze szokott gyűlni, télen kevesen, nyáron a vendégeikkel együtt igen sokan. Este 8 órakor ki-ki hazament, mert 8 órakor volt a vacsora, amely után ismét az asztalnál szívták el a pipákat vagy cigarettákat. 9-1/4 10 felé „Hóra legális” (hivatalos vagy törvényes idő), vagy „Tegyük el magunkat holnapra” jelszóval mindenki elment lefeküdni. A délutáni áloműzőnél játszótársak voltak: Lajos bácsi és fia, Aladár, a negyedik változott, de ha más nem volt, úgy Rankovics Sándort ültették be.

Nyáron annyiban változott az időbeosztás, hogy lejártak a Marosra fürödni. Hogy mikor építették az első fürdőházat, nem tudom, de azt hiszem, hogy Lojzi, ki Fiúméban a tenger mellett nőtt fel, hozta legelőbb divatba. Míg ő élt, igen látogatott is volt a fürdő, halála után azonban az lassan-lassan megszűnt. Az volt a szokás, hogy a nők és a gyermekek reggel olyan időben mentek fürödni, hogy 11 órára készen legyenek, mert % 11-kor a férfiak hazatértek a gazdaságokból, vagy egyéb dolgukat elvégezték, a homokfutó kocsik előálltak és lehajtottak a Maroson úszó fürdőházhoz. Ezt a fürdőházat közös költséggel tartották fenn, és volt benne középütt 1 kosár az úszni nem tudók részére, annak két oldalán egy-egy 8-10 személyre való vetkőző kabin. Lojzi tanítgatta a fiatalabb nemzedéket úszni, így már Jenő, Ernő, Lajos, Józsi, Laci stb. is tőle tanultak. Lojzi rendesen magával vitte Nagy Károly plébánost is, míg különösen Ernőéknél igen sok vendég fordulván meg, azok is mind lejöttek. Az előbb említetteken kívül még János bácsi addig, míg meg nem nősült, a nyarat mindig Zomboron töltötte, szintén mindig lejött. Emlékszem még Karácsonyi Andorra, aki anyjával, szül. Karácson Irmával heteket töltött Zomboron, és ennek jó barátjára, báró Feilitzsch Berthire [Berthold], Samarjay Lajosra, Jankó Gusztira [Ágoston], De voltak sokan mások is, akik csak rövid vendégségben voltak valamelyik háznál, akiket felsorolni már nem is tudok. Hangos volt a fürdőház daltól, kacagástól. A fürdőházzal éppen szemben volt a makói fürdőház, ahonnan az ismerősök át-átkiabáltak, különösen Hervay Pista, Szojka Kálmán stb., a makói leányok közül Török Bella, a megyei főügyész leánya, kinek Laci egy időben udvarolt, aztán a gyönyörű Barna Boris335