Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)
RÓNAY ALAJOS (1842–1894)
furcsa nézete van, no de ez majd megváltozik, csak kitartása és több szerencséje legyen, mint nekem volt.” Ekkor azonban egy váratlan szerencsétlenség újabb nagymérvű gondokat zúdított Lojzira. Sógora, Bene Gyula váratlan halála volt ez az esemény. Bene Gyula, miután felesége, Rónay Emma elhagyta, és Mariska leánya 1880. december 24-én hirtelen valami heveny betegségben meghalt, két fiát, Lajost és Gyulát Temesvárra adta be a piaristákhoz a gimnáziumba, ő pedig Zomboron gazdálkodott, és küzdött a nagy adósságaival. Egyedüli szórakozása a vadászat volt, és volt is neki egészen szép vadászfegyver-gyűjteménye, a többek között egy kakas nélküli kétcsövű fegyver, ami abban az időben még különlegesség volt, mert akkor a legtöbb fegyver az azóta teljesen eltűnt Lefaucheux-féle puska volt, és a Lanchester rendszerű fegyver is éppen hogy kiszorítani kezdte azt. Valószínű, hogy az a legelső kakas nélküli fegyver volt, amit gyártottak. Ezzel a fegyverrel 1884. november 24-én vadászatra indult Nagykirályhegyesre Blaskovich Pistáékhoz. Útközben nagy varjúseregre bukkantak, megállította a kocsit, leszállt és lőtt egy varjút, hogy - mint mondotta - a tolla jó lesz pipa- szártisztítónak, ugyanis nagy pipás is volt. Azzal visszaült a kocsiba, és a puskát a bundájával betakarta. Úgy látszik, hogy a biztosítékot nem zárta jól el, vagy talán nem is volt még akkor azon a fegyveren, midőn a puskát a bundában magához ölelte, az elsült, a lövedék az álián behatolt és azonnal megölte. A kocsis hátranézett, mert azt gondolta, hogy a gazdája ismét varjakra lőtt, csak később akarván valamire gazdáját figyelmeztetni, nézett hátra, és rémülve látta, hogy mi történt. Gyorshajtásban behajtott Királyhegyesre az udvarházhoz, ahol aztán megállapították, hogy szegény Bene Gyula kiszenvedett.21 21A Bene családról a 135-137. oldalon írtam. Bene Gyula István testvérétől, Antaltól származott, akinek felesége Punck Róza volt. Ezeknek volt fiuk Lajos, aki 1815-ben született, másodfokú unokanővérét, Oexel Rónay Annát vette feleségül 1837. október 29-én, és Zomboron halt meg 1858. június 8-án 43 éves korában. Két fiuk volt, Antal, aki 1839. február 17-én született, 1868. május 7-én meghalt. Gyula 1841. november 11-én született, és 1866-ban vette feleségül Rónay Emmát. Négy gyermekük született: Mária Anna 1867. március 20-án, Lajos 1868. augusztus 31- én, Gyula 1871. április 18-án és Anna 1878. július 4-én. A Benéknek a családban Kukus volt a csúfnevük. Bene Dezső (Bene István dédunokája, Bene Imre szegedi törvényszéki bíró és Heszlényi Hermin fia) nyáron gyakran volt nálunk vendégségben, és különösen a szellemes Józsi sokat tréfálkozott vele. Dezső gyenge ember volt, aki sokat köhécselt. Egy alkalommal, júniusban a nagykapu előtti pádon üldögéltek - a Misi grószi háza előtt - és Dezső akkor is köhécselt. Józsi megjegyzést tett erre, mire Bene Dezső azt felelte, hogy nem tehet róla, a pejslije [tüdeje] az oka, mire Józsi erre azt rögtönözte: „Volt egyszer egy ház, a ház előtt egy pad, a pádon egy tál pejsli [szalontüdő], a júniusi nap rásütött a pejslire, mire a tálból halk köhögés hallatszott, és a világ bámulatára kibújt belőle a legelső Kukus.” Bene Gyula különben kuruc ember volt. Bőrrel bevont vasbottal járt, és minduntalan eldöngetett valakit. Akkor ugyanis - a 70-es évek végén és a 80-as évek elején - a nép a vízkárok miatt az urasággal szemben meglehetősen ellenségesen viselkedett, fordultak elő komolyabb kilengések is. Rózsika halálakor sebtében építette fel atyám a sírboltot, és Bene Gyula felügyelte az építést. Midőn az elkészült, éppen akkor ért a sírbolthoz, mikor a körülötte álló szájtátók közül valamelyik azt mondta: „Elég nagy pince, hordhatják ki őket, míg mögtelik.” Erre Bene Gyula az egész társaságot vasbotjával szétverte. Rózsika temetésekor, midőn a koporsót a sírboltba leeresztették, szegény anyám a koporsó után ugrott, Bene Gyula ugrott utána és adta ki őt atyám karjaiba. (Misi [Rónay Mihály] közleménye) 333
