Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)

RÓNAY ALAJOS (1842–1894)

holdat sajátított ki, amelyért persze nem készpénzt, hanem törzsrészvényeket adott, ami nem ért semmit sem akkor, sem ma. Laci beszélte atyám halála után Misinek és nekem, hogy ekkor atyám azt javasolta a fiútestvéreknek, hogy adjanak el annyi földet, amennyinek az árából az összes adósságot kifizetik, akármilyen kevés is marad egynek-egynek, de az maradjon tisztán. Ezt a gondolatot azonban sem Józsi, sem Laci nem akarták elfogadni. Ekkor merült fel az a gondolat, hogy a külső gazdaság vitelét vegye át Józsi, aki fiatalabb és fürgébb, míg a könyvek vezetését és a pénzeket továbbra is Lojzi kezeljeEz a rendezés mindenkinek jó volt, csak éppen Lojzinak volt végzetes, és saját családi nyugalmát vesztette el. Felesége látván, hogy ez a közös gazdálkodás csakis végromlást hozhat, 1883-ban elhatározta, hogy az együttélést megszakítja és megindítja a válópert. Haza is költözött édesanyjához Német- Elemérre. A két fiú, Misi és Elemér dolgát úgy rendezték, hogy az apánál maradnak, Nagybecskereken fognak iskolába járni, hogy anyjukhoz közel legyenek, mivel Német-Elemér Nagybecskerektől kb. 7 km-nyire van. Addig az ideig a fiúk Zomboron magántanulók voltak, 1883. szeptembertől kezdve Misi a gimnázium III., Elemér pedig az elemi IV. osztályába lett beíratva Nagybecskereken.

Józsi, mint fentebb láttuk, ekkor már letette az államvizsgát, és mint tb. szolgabíró Nagyszentmiklóson gyakornokoskodott a főszolgabíróságnál. Ebben az időben ismerkedett meg gertenyesi Hollósy Ilonával, Návay Gézáné gyönyörű húgával, akit aztán 1885. április 23-án el is vett feleségül. Esküvőjük Buziásfürdőn ment végbe, egy hétfői napon. Ekkor elhatározta, hogy otthon marad és gazdálkodni fog. Egy ideig fel is kelegetett reggel korán és kilovagolt a gazdaságba, de hamar megunta, és belátva, hogy nem neki való a gazdálkodás, már azon év szeptemberében visszament Nagyszentmiklósra tovább gyakornokoskodni. 1886. januárban nevezte ki újból Hertelendy József főispán tb. segéd-szolgabírónak és fizetéses közigazgatási gyakornoknak. Felesége rendkívül derék, komoly, kiváló jó, szorgalmas és takarékos asszony volt, így remélte az egész család, hogy Józsi is hozzá fog alakulni és megcsendesedik. Ez eleinte így is volt. Józsival egyidejűleg Laci is kijárogatott a gazdaságba és együtt vezették a külső gazdaságot, midőn azonban Józsi visszament a megyéhez, Laci egyedül vette át a gazdaság vezetését. Józsi csakhamar elhatározta, hogy eladja a birtokrészét.

A két testvér, Lojzi és Laci, nem akarván az ősi birtokot kiengedni a kezükből, megvásárolták azt oly módon, hogy az adósságait átvállalták, az azon felül mutatkozó 25000 Ft tőkéje után pedig kamatot fizettek, éspedig havi 140 Ft-ot, halála után pedig özvegyének a tőke felét kifizetik, ami valóságban meg is történt. Józsi tehát jó kezekben volt, Laci szorgalmasan járt ki a gazdaságba, valamivel jobb évek is voltak, mint a régebbiek, így remélni lehetett, hogy bizonyos mértékig nyugodtabb élet fog bekövetkezni. Erre vonatkozólag írta Lojzi Ilka nővérének 1886. március 31-én: „László gazda sürög-forog, sokat lovagol, mindenfelé megfordul a gazdaságban, úgy látszik, nagy passiója van, mellette hízásnak eredt, azt hiszem, hogy kitartó lesz, persze sok ferde és

332