Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)
RÓNAY JÁNOS (1837–1905)
megélni. Hogy János egyszerre kézhez kapta-e a 39 ezer Ft-ot, nem tudom, de azt hiszem, hogy rövid időn belül megkapta azt, bár ne kapta volna, mert ő azt - szerencsétlen módon - valami kefegyárba fektette, és rövid időn belül el is vesztette, úgy hogy nem maradt semmije. A balul sikerült üzleti vállalkozásáról anekdotaszerűen megemlékezett a Makói Újság 1905. április 5-i száma is: „amikor először kezdtek beszélni a magyar ipar megteremtéséről, Rónay János is akart valamit alkotni ezen a téren. Alapított egy kefegyárat. De bizony nem valami nagyon ütött be. Jócskán vesztett rajta. Panaszkodik is egyszer Beöthy Algernonnak, hogy sehogy se megy a dolog, a magyar iparon tönkre megy az ember. - Hát persze - mondja Beöthy Aldzsi, minek választasz olyan mesterséget, amihez nem értesz? Kefekötő akarsz lenni, és inni sem tudsz.” A Millennium évében, 1896-ban ismét képviselőválasztásokra került sor, amelyek Torontálban október 28-31. között zajlottak le. Tallián Béla, aki e tájban ment mint főispán nyugalomba, elhatározta, hogy fellép képviselőnek, éspedig a saját hazájában, Törökkanizsán. Eme kívánságnak János kénytelen volt deferálni, úgy hogy ő ekkor a lovrini kerületben lépett fel, ahol a nemzeti párti gróf Lázár Vince lépett fel ellene, akinek támogatására gróf Apponyi Albert is lement a kerületbe, ennek dacára János nagy szótöbbséggel győzött. Gróf Apponyi ekkor nagy agilitást fejtett ki, és nem csak Lovrinban, hanem Nagyszentmiklóson és Komlóson is megjelent, ennek dacára jelöltjei kisebbségben maradtak. Voltaképpen ekkor neheztelt ő meg Jenőre, neki tulajdonítván, mint főispánnak, hogy Torontálban egy mandátumot sem tudtak párthívei szerezni. A szabadelvű párt ekkor óriási többséggel került be a képviselőházba, és úgy látszott, hogy báró Bánffy Dezső kormánya megingathatatlan. Az események azonban mást hoztak magukkal. Kitört a nagy obstrukció, és 1899 februárjában Széli Kálmán lett a miniszterelnök, aki a „jog, törvény és igazság” jelszavával jött, és kijelentette, hogy tiszta választásokat fog csinálni, és nem lesz pártkassza. A Széli-féle választásokra 1901. szeptember 10-én került sor, amikor szegény János a pártkasszából valóban nem kapott támogatást, így nagyon meg volt ijedve, mert természetesen nem volt pénze a választási költségekre. Lement tehát Zomborra, s ismét a jó Ernőhöz fordult, aki segített is rajta, s adott neki pár ezer forintot. Ismét a lovrini kerületben lépett fel, ellenjelöltje is volt dr. Schreyer Viktor nagyszentmiklósi ügyvéd személyében, aki azonban kisebbségben maradt, ő tehát pár évre biztonságban érezte magát, megvolt szűkös megélhetése. Ugyanekkor, mivel gróf Nákó Kálmán addigi képviselő a nagyszentmiklósi kerületben nem lépett fel, a kerület óhajára Rónay Ernő bácsi lépett fel, és nagy szótöbbséggel dr. Jeszenszky Géza ügyvéddel szemben meg is választották. Elkövetkezett a gróf Tisza István-féle téli választás, amely 1905. január végén ment végbe, és János bácsi ismét a lovrini kerületben lépett fel, ahol ellenjelöltje Baross János függetlenségi jelölt volt, s akinek sikerült Jánost kibuktatnia. Ez nagy keserűséget okozott neki, annál is inkább, mert így el308